csütörtök, április 05, 2012

Emlékek sorsa


Fotó:flickr.com
 Eper  

-Ezt is megértük, Póli!
-Mit értünk meg, Józsi?
-Most már nem kell, hogy pirostojást fessél, Póli!
-Miért nem kell, ha eddig mindig kellett, te, Józsi?
-Mert téged már nem öntöz meg senki, Póli!
-Hát az idén nem jön az a gyermek, amelyik a tavaly is megöntözött, Józsi?
-Nem jön, mert a szülei őt is elvitték epret szedni Spanyolba, Póli!
-Azt mondták be, hogy ezeket mind elzavarják onnan, mert lopnak, Józsi!
-Ide hiába zavarják, mert itt már nincs mit lopni, Póli!
-Úgy rémlik, mintha lenne itt valahol egy törött ekevasunk, Józsi...
-Volt, mert eldugtam, hogy legyen egy darab emlékünk a múltból, de hogy el ne lopják, azt is odaadtam, Póli!
-Jól tetted, hogy odaadtad, nekünk már emlék sem kell, Józsi!
-Neked nem kell, mert te egész életedben csak szórtad az emlékeinket, Póli!
-Csak egyet mondj nekem, amit érdemes lett volna megtartani, Józsi!
-Ha nem volna nekem ez a vészes elbutulásom, mondanék többet is, Póli!


2 megjegyzés:

Márta írta...

Emlék vesztés helyett - küldök egy húsvéti üdvözletet!

Art úr írta...

Ettem ma epret. És semmi íze nem volt. Ezért kár volt odamenni és leszedni.A pirostojásnak csak pirostojás íze van. Azt nem tudják kitudományolni belőle. Bár, úgy tudom, mindent megpróbáltak ennek érdekében.