Szépréti

Lillácska pedig szépen lehajtja fejecskéjét

(Emlékezés Szépréti Lillára. Sok évig munkatársak voltunk.)

Lilla legszebb könyve

Egy napon jön Zsiga, jön vidáman, mosolyogva, megáll a szerkesztőség ajtajában, s a mutatóujját végig húzza az orra alatt, úgy, mintha a bajuszát igazítaná meg. Pedig Zsigának nincs bajusza. Zsigának csak felülről kiadott feladatai vannak, azokat hordozza egyik irodából a másikba.

– Zavarom, Lillácska, ha néhány percre megállok az asztala előtt, s röviden fölvázolom a legújabb direktívákat?

– Dehogy zavar, Zsiga, engem a jó modorú férfiak soha nem zavartak, vázolja csak föl azokat a vadonatúj direktívákat, ezekhez mi már hozzá vagyunk szokva…

– Az a helyzet, hogy kevés a nő, Lillácska.

– Hol kevés Zsiga? Tele van nővel ez a város, egyik különb a másiknál.

– A vezetésben kevés a nő, Lillácska, a vezetésben! Ezt ott fönt megállapították és le is szögezték a fejesek, most már rajtunk a sor, hogy változtassunk rajta.

– Hová akar kilyukadni Zsiga?

– Én oda, hogy holnaptól maga lesz a titkár, Lillácska!

– Én, Zsiga? Én, aki életemben egy gyűlés jegyzőkönyvét sem tudtam vezetni, mert nem bíztak abban, hogy föl tudom jegyezni a történteket? Én, Zsiga? Hát mi magát jó modorú férfinek tekintettük mindég, aki figyelemmel volt arra, hogy ki mihez ért, s aszerint szabta ki a direktívákat! Épp most nincs figyelemmel reám? Pedig jól tudja, mi foglalkoztat engem egyedül. A várak, Zsiga, az omladozó várak foglalkoztatnak, könyvet is írtam róluk, jól tudja. Amikor meglátok egy omladozó várat, amelynek ablakain belátni sem lehet, mert benőtte őket a gaz, szakad meg a szívem. Most legyek titkár? Most hajtsam a fejem a nyaktiló alá, mint Marie Antoinette királynő a Concorde téren? Hát maga nem tudja, hogy kiment a divatból a nyaktiló, a guillotine rég  be van tiltva ?

Nem, Zsiga, ezt nem teheti meg velem!

– Lillácska pedig szépen lehajtja fejecskéjét, de nem azért, mert én mondom, hanem azért, mert a direktívák írják elő, és maga jól tudja, milyenek a direktívák. Szigorúak, Lillácska, nagyon szigorúak! De maga ne törődjék a direktívák szigorúságával, mert az év végi titkári beszámolókat én írom meg maga helyett, semmit nem kell Lillácskának csinálnia, csak éppen kanyarítsa oda a nevét a papír aljára. Ha akarja, én is aláírhatom, ne fáradjon, drága Lillácska, most pedig szépen hajtsa le a fejecskéjét a nyaktiló alá, mert az a bizonyos guillotine valamilyen formában az idők végezetéig megmarad, soha nem megy ki a divatból…

(Ez az aprócska írás a minap megjelent könyvemben olvasható, amelynek címe Bekameron)