 |
| Fotó: Wikipédia |
Kóbor kutyák
Ma reggel a rádió fölhívta a népek figyelmét, hogy ne etessék
a kóbor kutyákat. Jól van.
Akkor mától kezdve nem etetjük a kóbor kutyákat!
És azonnal elfelejtjük azt a gyönyörű verset is, amelyben
ezt írja Szergej Jeszényin:
„Minden árva
kankutya nyakára
legeslegszebb
nyakkendőmet kötném.” (Rab Zsuzsa fordítása)
És menvén tovább az élet
rücskös útjain, s a fényes tereken, ha
két apró gyermeket szoptató farkas-szobrot látunk, fordítsuk fejünket másfelé. Mert a farkas sem különb a kutyánál!
Egy szép, mitikus legenda
szerint a két árva gyermek egyike, Romulus volt Róma legelső királya. Rómáé, mely tudvalevőleg a világ
fővárosa!
Fordítsuk el tehát fejünket a farkasoktól, a kóbor
kutyákat pedig ne etessük többé! Mert kóborolnak. És vessünk meg minden lényt,
mely kóborol, mert szabad, mert nincs betanítva, nincs idomítva. Vagy nincs
gazdája.
Mától kezdve ne etessük a kóbor kutyákat. Akkor se
etessük őket, ha tudjuk jól, ezen a földön kóbor népek is vannak, akik
nincsenek betanítva, sem pedig eléggé idomítva. Csak járnak-kelnek a világban.
Gazdátlanul.
Mától kezdve fordítsuk el fejünket a kóbor népektől,
elárvult nemzetektől is. Mert pofátlanok. Ezt üzeni a rádió.
Azért vigyázzunk, nehogy
véletlenül úgy maradjunk, elfordult fejjel, kendős, szigorú nyakkal, eltorzulva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése