Tudományos alaposság

Híreket mondunk

           Földrengés

Most mondta be a rádió, hogy földrengés volt, túl a Kárpátokon. Nem nagy. Olyan közepes földrengés.

Írják az újságok, Japánban annyi a földrengés, hogy ez náluk nem megrázó jelenség. Így írják. Nem megrázó jelenség. Ha ismerném a cikk íróját, megkérdezném tőle, mit tekint megrázó jelenségnek, ha nem a földrengést? Azt, amikor valaki földhöz csapja a virágvázát, hogy idegrendszerét levezesse? Így kérdezném, hogy idegrendszerét...Ha már rossz a fogalmazása, hát legyen az enyém is rossz. Földrengések idején el kell nézni, ha rosszul fogalmaz az ember.

Énnekem olyan rossz az idegrendszerem, hogy nehezen élem túl a földrengéseket. Éreznem sem kell, hogy reng a föld, elég, ha csak hallok a rengésekről, máris megyek ki az utcára, ne legyek falak között. A rossz idegrendszeremmel.

Most is kimentem az utcára. A rossz idegrendszeremmel. Jön Zoli, a sakkozó, mondja, hogy hallottam-e, földrengés volt túl a Kárpátokon. Nem nagy. Olyan közepes földrengés. Mondom, persze, hogy hallottam, azért vagyok most kint az utcán, ne legyek falak között.

Te, mégis mi az a földrengés, tudományosan hogy lehetne megfogalmazni, kérdi Zoli, a sakkozó. Mondom, látszik, hogy nem sokat jártál a bözödi kocsmában. Mert a bözödi kocsmában ha fölmerül egy tudományos kérdés, valaki  azonnal válaszol arra a kérdésre, mégpedig tudományos alapossággal. Egyszer valaki ezt mondta a földrengésről, a bözödi kocsmában:

Van egy kerek valami, olyan, mint a laskanyújtó. Erre fehér papír van csavarva. Erre a fehér papírra remegő, kihegyezett tűk vékony tornyokat rajzolnak. És ménységeket. A szakállas tudósok pedig jönnek, fölteszik a legerősebb szemüvegüket és nézik a vékony tornyokat és mélységeket. Ebből azonnal megállapítják, van-e földrengés, s az körülbelül mekkora. Akkor pedig egy finom collstokkal megmérik a tornyok magasságát, utána a mélységeket és közlik a világ népeivel, hogy mit állapítottak meg. Mi pedig onnan tudjuk, hogy földrengés volt, hogy hintázik a lámpa a mennyezeten, zörögnek a poharak a polcokon, s repedeznek a falak. Vagy csak akkor vesszük észre a földrengést, amikor már mi is ott vagyunk az összeomlott házak alatt. Már aki észreveszi.  Ilyenkor nemesített, iskolákat végzett kutyák jönnek körénk és szaglásznak, rohangálva a romok között. Ha valahol szuszogást vesznek észre, elkezdenek éktelenül ugatni és csóválják a farkukat. Aztán aki él, s szerencséje van, megmenekül. Aki nem él, az olyan meg van halva. Ez a földrengés.

Jó hely lehet az a bözödi kocsma, mondja Zoli, a sakkozó. Egyszer, ha úgy adódik be is megyek oda. Hogy ott milyen érthetően fogalmaznak! Aki nem él, az olyan meg van halva...