Csókolom

A költő fia

- Milyen cigarettát tetszik szívni?

- Piros a doboza.

- Az finom cigaretta lehet. Tetszik adni egy cigarettát?

- Hány éves vagy?

- Nyolc. Be van töltve. Augusztusban. Jó buli volt.

- Tudod, hogy gyermekeknek nem szabad cigarettázni?

- Tudom. A tanítónéni nem is engedi. Rosszféle. Vörös a haja és kopog a cipője. De apám jó ember. Ő megengedi. Van úgy is, tőlem kér. Olyankor nincs pénze, tetszik tudni? De amelyiknek kék a doboza, azt nem szereti. Túl gyenge neki. Azt mondja, nőknek való és esetleg gyermekeknek, ha való.

- Mivel foglalkozik a te apád, hogy ilyen jól ért a cigarettákhoz?

- Csak ül otthon és verseket ír. Azt mondja, költő, de ezt én nehezen hiszem.

- Miért hiszed csak nehezen?

- Sokszor azt mondogatja, valaki jár a fák hegyén. És mostanában furcsán is viselkedik.

- Mi a furcsa benne?

- Amikor nagyon megúnja magát, vagy mérges, azt mondja, kimegy és leüt valakit.

- Ütött már le valakit?

- Lehet, hogy ütött, de azt is nehezen hiszem. Mondtam magának, jó ember... Akkor tetszik adni egy cigarettát? Ha nem, hát akkor annyi, csókolom.