Alkotó erő
Késő ősz. Kint minusz hét. Még van néhány levél a meggyfa ágain. Nem sok, de van. Ez a néhány levél idegesíti a szelet. Tépi a fát, hulljon már le róla minden, mert így ez az ősz szerinte nincs befejezve.
Van ebben a szélben alkotó erő.
De az a néhány levél nem akar leszakadni semmiképp. Kapaszkodik, sirül, sárgul, barnul, feketedik. Nem hull le. Már az ágak is megsokallták, hogy néhány makacs levél miatt kell nekik úgy menni bele a télbe, rángatózva, vonaglón, eredménytelen suhintásokkal, már-már lemondva minden reményről.
Szemben, a tömbház. Ott is késő ősz van. És minusz hét.
Él abban a tömbházban néhány öreg. Nem sok, de él. Ez a néhány öreg idegesíti a tömbház előtt pálinkázó, sejhajozó suhancokat. Hogy miért nem mennek el már erről a tájról mind a vének. Mert így ez az ősz szerintük nincs befejezve.
Van ezekben a suhancokban alkotó erő.
De ez a néhány öreg nem akar elmenni erről a tájról semmiképp. Van, aki botjába kapaszkodik, van, aki kilincsbe, megvillanó reménybe, de megy mindenik naponta valahová egy üres fazékkal, s visszatér, valami sovány ebéddel.
Sokat nem érhet az az ebéd. Mert látom, egyre sárgul, barnul, feketedik az öregek orcája és a ráncok is gyűlnek.
Már a tömbház lakói is megsokallták, hogy állandóan beléjük botlanak, meg kell várni őket, amíg nagy nehezen kinyitják a lépcsőház nehéz ajtaját. Csak a baj van már velük.
Legjobban a mentősök únták meg ezt a néhány tántorgó öreget. Ezeknek a tántorgó öregeknek hiába mondják, hogy ilyen a vérnyomás természete. Egyszer fölugik, máskor lesuppan. Ez már így megy. Minden magyarázatuk teljesen hiábavaló igyekezet. Nincs olyan napjuk, mely be lenne fejezve.
Van ebben a fertályban alkotó erő.
2 megjegyzés:
Nem baj ha az öreg emberekkel baj van,mert addig jó amíg vannak.Különben is egyszer mindenki megöregszik,ha idô elôtt el nem költözik.
Az a baj,hogy sokan éreztetik azt az idôs emberekkel,hogy feleslegesek,pedig nem így van.Õk úgy kellenek nekünk,és úgy szeretjük ôket,mint a sót az ételben,csak némelyikünk erre késôn jön rá.
Hát nem azért csilivilizálódtunk, nem azért fizetünk a nyugdíj alapba, hogy majd az öregek sorsát az állam rendezze? Nem azért hagytunk fel az önálló gazdálkodással, hogy majd öregségünkre ne a gyermekek forgassanak az ágyban, hanem valamelyik intézetben egy alkalmazott? A fejlődés nem az életről szól? Nem az a normális, hogy az öregek álljanak félre? De, ma ez a normális. Mert földönfutó fiatalokkal lehet akármit elvégeztetni. Mert ha egy családnak az apraja nagyja mind egy helyen laknak, gazdálkodnak, azokat nem lehet akármibe belerángatni, mert egy többgenerációs családban csak akad egy többet megélt valaki, akire hallgatnak és felnéznek rá. De úgy van ez a szociális háló kigondolva, hogy a gyermekek szakadjanak el a szüleiktől és kívánják a halálukat, hogy ne kelljen gondoskodni róluk. Sokan azt mondják, ez a szabadság, ez a jövő. A fiatal élje az életét és az öreg nyuvadjon ki magában. Én mondom, a fiatalnak sem tetszik ez, de nincs más választása. Mert a fiatal sem éli az életét, csak kerget valamit, ő sem tudja mit, ahogy te írod, minden örökre befejezetlen marad, mindig lesznek makacs levelek és útban álló problémák.
Megjegyzés küldése