Nem vagy észnél

Te nem vagy észnél, Baba!

Fotó:Pusztai Péter

Egy hölgy meséli, hogy ő hogy járt:

nagy csattanásra ébredek, fejemhez kapok, véres a kezem. Betörők! Persze, hogy betörők! Felülök az ágyban, s hát a paplanon ott van előttem a nagy, berámázott, üveges fénykép az unokáimmal, összetörve. A kép leesett a falról, a fejem fölül. Pont úgy esett le, hogy a ráma sarka betörte a fejem. Semmi baj, sehol egy betörő, jó, hogy megúsztam ennyivel.

Már tegnap hallottam, hogy a túlsó szomszédok kopácsolják a falat. Épp arra gondoltam akkor, bizonyosan a szomszédok is szöget vernek a falba, hogy arra akasszák a saját unokáik képét. A fejük fölé. Mint ahogyan nálam látták az unokákat, a fejem fölött. Furcsa találmány a panelház. Egyik család utánozza a másik családot. Még abban is, hogy hová akasszák a képeket, vagy hol legyen a kanapé. Nem baj, még a mai napon megmutatom a szomszédoknak a sebesült homlokomat, hogy ez az unokáktól van. És főleg attól a kopácsolástól, amit a tegnap hallottam, amikor náluk a falba beverték a szöget. Mert nálam attól lazulhatott meg a szög a falban, a fejem fölött.

Fölhívom a barátnőmet, Babát, hogy tanuljon valamit ebből, legalább ő soha ne tegyen képet az ágya fölé. Ha még nem tett.

Azt mondja Baba a telefonba, rég nem hívtál, mi van veled? Velem az van, hogy rámrontottak az unokáim, Baba! Csupa vér a fejem. Az nem lehet, hogy rádrontottak az unokáid, mert azok még kicsik, szelídek és törékenyek, mondja Baba. Az igaz, hogy az én unokáim kicsik, szelídek és törékenyek, mondom. De rámrontottak, hát nem a fejemen tört össze az üveg? Azon törött össze az üveg, a fejemen. Csupa vér körülöttem minden!

Te nem vagy észnél, mondja Baba. Persze, hogy nem vagyok észnél, ha be van törve a fejem! Te észnél lennél, Baba? Te nem vagy normális, mert a te unokáid még kicsik, mondja ismét Baba. Kicsik, de nagy a képük, Baba! Nem érted? Azt mondod, a te unokáid nagyképűek. Hát tudd meg, az én unokáim nem csak  nagyképűek, hanem még gonoszkodnak is. A minap fölmásztak a falnak támasztott létrára, s amikor mondtam nekik, azonnal szálljanak le onnan, felém suhintottak egy fakanállal, hogy menjek el a közelükből, mert még reám találnak esni. Ilyenek ezek a mai gyermekek, nem lehet nekik parancsolni. Ha úgy vesszük, akkor megértelek, mondta Baba.

Az én unokáim nem másztak fel semmiféle létrára, Baba! Én tettem fel őket a falra, a fejem fölé. Épp azért hívtalak, hogy ne rakd a fejed fölé az unokáidat, mert betörik a fejed. És ne mondd, hogy nem vagyok észnél és nem vagyok normális, azt se, hogy nagyképűek az én unokáim, vagy gonoszkodnak, mert nincsenek is itthon, csak nyaranta jönnek, te is jól tudod, Baba!

Tudom én jól, milyenek ezek a mai gyermekek, az én unokáim azt sem mondják meg, hová mennek, csak látom, hogy nincsenek itthon és amikor haza jönnek, csak látom, hogy itthon vannak, ki tudja, merre járnak, mondja Baba.

Te nem vagy észnél, Baba!