Csőcselék

Csőcselék a családomban

Fogalmam sincs, hány ember szükséges ahhoz, hogy egyáltalán csőcselékről beszélhessünk. Amikor a rend őrei valami hitványság miatt előállítanak valakit a csőcselék közül, azt mondják, egy főt állítottak elő. Apám, aki asztalos volt, ha elkészített egy hokkedlit, azt mondta, kész van egy hokkedli. A rend őrei nem mondhatják, hogy előállítottak egy csőcseléket, mert a csőcselék nem olyan, mint a hokkedli. Egyetlen hokkedli is hokkedli, de egy fő nem csőcselék.

Fogalmam sincs, hány fő szükséges ahhoz, hogy csőcselékről beszélhessünk. Ha egy fő elég lenne, akkor most kizárólag  magamról beszélnék. Azt mondanám, itt áll egy csőcselék az óvoda előtt és nézi az unokáit. Hogy miért nevezném magam csőcseléknek? Több okom is  lenne rá. Vegyük most elő Platónt és az én kék zoknimat.

Platón azt állította, hogy a demokrácia a csőcselék uralma. Azoké, akiknek nincsenek különösebb érdemeik és viselkedésükben nem a szabadság, hanem  a szabadosság nyilvánul meg. 

Hogy nézek én ki itt, az óvoda előtt? Úgy, amiképpen kinéz egy csőcselékből kivált, magára hagyott egyén. Valósággal uralom az óvoda előtti teret. Persze, demokratikus módon uralom, mert ugye, demokrácia van. És szabadság. De ha valaki reám tekint, rólam nem a szabadság jut eszébe, hanem maga a szabadosság: most dobtam el a cigarettám csikkjét, csak úgy elpöccintettem a semmibe, majd fölveszi valaki. És hogy áll rajtam a nadrág? Sehogy. Állandóan huzogatom, hol az egyik szárát, hol a másikat. Mert csúszik le rólam, valahol alatta elszakadt a pertli. Mindig bajom van a pertlivel. És a cipőfűzővel. A kabátom? Arról nem is érdemes beszélni. Ha lenne válltömése, az egyik valahol hátul lenne, a másik valahol elől. Messziről lerí rólam a csőcselékség.

Hogy milyen vagyok egészen közelről? Mondjuk, szellemileg? Bárdolatlan vagyok és kötekedő. Érdemeim? Azok még mutatóba sincsenek. Hacsak az nem érdem, hogy szándékosan nem megyek neki senkinek.

A minap megállít egy koldus a kocsma előtt és azt mondja, uram, hogyan is szólítsam meg önt? Nevezzem feldmarsallnak? Hogy legyen oly, pótolja ki a pénzemet egy sör erejéig. Mondom, engem nyugodtan nevezhet feldmarsallnak, de nem látja, hogy eléggé csőcselékes a kinézésem?  És nem fogom kipótolni a maga pénzét egy sör erejéig? Erre azt válaszolja, akkor rendben vagyunk...

Ennyit Platónról.

Most pedig vegyük a kék zoknit. Nem emlékszem, hogy valaha is kék zokni lett volna az egyik lábamon, a másikon pedig fehér. Leülök egy padra a téren, beszélgetünk. Jön egy fényképező barátunk és levesz minket, amint ott ülünk a padon, s beszélgetünk. Elkészül a fénykép, s hát az egyik lábamon kék a zokni. Aztán kiderül, hogy a kék kabátomról vetült a fény az egyik lábamra, ezért lett a rajta lévő zokni kék. Jól nézek ki azon a képen! Mint egy csőcselék. Mert ugye, miféle ember az, aki egyik lábán fehér zoknit visel, a másikon kéket? Még a fény is úgy hull reám, hogy belőlem csőcselék legyen.

Szóval, állok az óvoda előtt, mint egy csőcselék. És nézem az unokáimat. Dorka, a nagyobbik, már volt egy napot az óvodában, most elkisérte a kisebbik is. Kiváncsiságból. Azt mondja a nagyobbik: tudod, mi az az óvoda? Az a hely, ahol nem csinálsz azt, amit akarsz! Erre a kisebbik csapkodni kezdi a térdét és kiabálja, márpedig ő azt csinál, amit akar! Na, tessék, mondom magamban, itt van a legújabb csőcselék a családomban...És nem tévedek nagyot, mert hazajön az óvodából az unokám és lelkesen belekezd egy frissen tanult énekbe. A kicsi hallgatja és közben nagyokat kacag. Lehet, ő sem tudja, hogy miért. Csak. A csőcselék ilyen: vagy toporzékol, vagy kacag, vagy pedig közömbösen hallgat. Azt csinál, amihez kedve szottyan.

Nagy az én családom a világban! Majdnem miénk például egész Afrika. Úgy, ahogy van!

Most éppen Egyiptomra tekintek. A rádióban valaki csőcseléknek nevezte a háborgó tömeget.

A híres publicista, Anne Applebaum írta a minap:

“Több könyvet fordítanak évente görögre - egy nyelvre, amelyet alig tízmillióan beszélnek - mint arabra, amelyet 220 millióan.” “...az eredmény: Egyiptomban, más arab államokhoz hasonlóan létezik egy gazdag és jól felfegyverzett elit felül, illetve egy fanatikus és jól szervezett iszlám fundamentalista réteg alul. A kettő között: óriási és rosszul szervezett embertömeg, amely sosem vett részt a politikában...”

Puskár Krisztián fordítása.

(Distributed by The New York Times Syndicate © 2011 Anne Applebaum.)

Az én családom nem éppen embertömeg. Azt sem mondhatnám, hogy rosszul szervezett. De ha csak egy mód van rá, nem vesz részt a politikában. Tehát valahol ott vagyunk, középen. Nem legalul, mert viszonylag kevés köztünk a bankrabló. Nem  legfölül,  mert sejkek és királyok is viszonylag kevesen vannak. Mi vagyunk a csőcselék. Főleg a kisebbik unokám, Panni. És én.