Micsoda elmék

 

( Lászlóffy Aladár emlékére )

 

Föl-alá jár az emberiség,

hátratett kézzel, mint aki fontos,

oda se figyel soha, mi ég,

mi fordul meg gyönyörű agyakban,

Istenem, micsoda elmék

járnak közöttünk mindég,

akárcsak pont most,

amikor jobban tenném,

ha a csöndesekre figyelnék,

az árnyékban maradókra,

Istenem, micsoda elmék

roppannak össze hirtelen,

ha jön valami balga óra,

illene talán legalább intenem,

ha valaki nem venné észre :

egy világ csúszik ki alóla,

szólnom kellene, lennék eretnek,

bocsássuk meg neki,

hisz nem  tudja, kit is temetnek.