kedd, május 19, 2009



 

Made in

 

Három lépcsőfokot valahogy összetákoltunk, már azt hittem, lesz egy kis nyugodalmam. Nézi a szakember, csípőre teszi a kezét és azt mondja, ez nem munka. Ide szegőléc kell.  Kétméteres. Vegyen kettőt, hogy biztos legyen.

Megyek nyomban a szaküzletbe, nekem az semmi, már egészen jól tudom taszigálni a nikkeles szekeret, nagyjából megtanultam, mi merre van. Szegőléc, szegőléc... Megvan. Szép két szegőléccel megyek a pénztárhoz, kedves asszony villant egyet valami kis masinával a szegőlécek sarkain, ahol az ár van föltüntetve. Azt mondja, na, maga jól bevásárolt, hatszázezer régi pénzben ez a két nyomorult léc, szimpla fenyőfából van, nem aranyból, tudja, miért ilyen drága ? Megmondom magának. Azért mert reá van írva, hogy Made in Austria. Csak ezért. Üssem be a kasszába, vagy ne üssem ? Mondom, hát üsse, nincs mit csinálni.

 

A szakember nézi a két szegőlecet, néz engem, azt mondja, hát maga mit vett ? Ez ide nem jó. Né, belemegy az ember körme, ide puha fából hiába teszünk szegőlecet. Ez fenyő. Ha bükk lenne, vagy tölgy, az más. Csak megjegyzem, mennyiért vettem őket, most mit csináljak ? Vissza kell vinni, mondja.

 

Megyek, viszem a két szegőlecet, tolom a nikkeles szekeret a két semmi-léccel, s a nyugtával. Szerencsére nálam a személyi igazolványom, mert azt is kérik a jegyzőkönyv fölvételéhez. Hogy visszavegyék a két szegőlecet.  Olyan jó, tapasztalt-arcú, közönyös ember a jegyzőkönyv írója, csak úgy megkérdem, miért ilyen drága ez a két léc, ha meg nem sértem... Azt feleli, mit gondolok, ingyen hozzák el ide Ausztriából ? Most, a válság idején ? Aztán mit gondol, miért van reáírva, hogy Made in ? Ez a fenyő nem itt nőtt fel a Hargitán, vagy a görgényi havasokban. Olyan helyen nőtt fel, ahol az erdőket megbecsülik, tisztán tartják, ezt is nekünk kell megfizetni. Hogy miért nem árusítunk hazai fenyőből készült szegőlécet ? Azt tessék megkérdezni az Uniótól. Menjen el szépen Brüsszeleszbe, süssön nekik pityókát, hátha megmondják, miért hozzák máshonnan a szegőlecet. Vagy menjen el egyenesen a globalizációhoz, kérdezze meg tőlük. Én a maga helyében ezen nem rágódnék. Elmennék egy asztaloshoz, adna magának ajándékba is két ilyen szegőlécet.

 

Most ismét lefényképeztem a padlásteret. De más szögből fényképeztem le. Olyan helyről, honnan az a három lépcsőfok nem is látszik. Nem akarom látni a lépcsőt. Ez már nem is más szög, hanem más szempont. A Made in reányomta az ő bélyegét a szempontjaimra is.


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ezeket a ragyogó képeket a tetőről meg a teréről mind a cuki kis piros masináddal készíted? Viviana