Meghalni Pestre járok
Meghalni Pestre jártam
ifjú koromban,
beugrottam a Dunába,
szél fújt ötvenhatban,
hideg, goromba,
úsztam, megúsztam,
valaki kérdezte, vajon
ennek a gyermeknek
mennyi a láza,
fölnéztem az égre, jaj, az ott
az ország háza,
gondoltam, körbejárom,
jó nagyokat lépve,
megmérem, hány méter,
besétáltam a parlamentbe,
s leültem abba a padba,
hol bóbiskolt Veres Péter.
Meghalni Pestre járok
most is, ez az álmom,
ha nem visznek,
megyek lábon,
a vonatot lekésem,
de itthon temessenek el,
egy apróhirdetésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése