Kép:Wikipédia Hrabal
Eléggé hülye
helyzet, hogy most épp abban a korban vagyok, mint Hrabal, aki nyolcvanhárom
éves korában lépett ki egy kórház ötödik emeleti ablakából. Azért nem szeretem
ezt a helyzetet, mert én is nemrég egy kórház ötödik emeleti kórtermében
feküdtem, pont egy ablak alatt, félholtan, súlyos műtét után. Tudom, ebből nem
következik, hogy nekem is jobb lett volna kilépni az ablakon, már csak azért
sem, mert az ágyból felkelni sem tudtam volna. És különben is gyáva vagyok az
ilyen végleges kilépésekhez. Még a temetéseket sem szeretem, mióta apám egy
unalmas temetésen azt súgta fülembe, fiam, azért nagy túlzás, hogy ez a mi
papunk minden sírhantnál azt mondja, szeretett testvérünk ezennel leszállt az
élet vonatáról. Hát van az életnek vonata?
De térjek most vissza Hrabalhoz: önéletrajzi írásaiból tudjuk,
ő gyermekkorában valósággal imádta a temetéseket, mindegy volt neki, kit
temetnek, szerette végignézni a gyásznépet, az elhunytat szállító fényes
lovakat, meghallgatta a papok búcsúztatóját, megfigyelte a sírókat és
szipogókat és temetés után nagy élvezettel nézte, amint a cseperedő fiúk a
kocsmában valósággal kinyalják a megüresedett pálinkás poharakat.
Ebben a hülye helyzetben, amelyben most vagyok, egyedül
Hrabal történetei adnak némi reményt és megkönnyebbülést, mert ezek
nélkül nem tudnám elképzelni sem, mit tartogathat számomra az a kicsi idő, ami
még talán hátravan.
Íme, egy gyönyörű levél részlete, amit Hrabal írt
barátjáról, Jaroslav Kladiva professzorról: Jarulinek
barátomnak, aki a gyászmenet élén haladt és gyászbeszédet mondott Palach
sírjánál, azzal hálálta meg az Ég a Palach sírjánál mondott gyászbeszédet, hogy
halálos rákbetegséget szabadított rá, ő viszont azzal védekezett az Ég ellen,
hogy kiváltotta a horgászengedélyt, pedig már a Károly téri kórházban feküdt és
ágyhoz szegezte a haldoklás…
Hogy ebből a történetből mi igaz és mi nem, azt nem tudhatjuk.
Csak azt, hogy szép. Csak azt, hogy megnyugtató.
Amikor már nyilvánvaló, hogy nincs tovább, amikor
mindennek vége, akkor ki kell váltani a horgászengedélyt!
4 megjegyzés:
Feri bácsi, ez az írás nem azt mondja, amit éreztet. Az ellenkezőjét.
Lehet. Mit lehet várni egy aggastyántól? Aki ha be akar verni egy szöget a falba, legtöbbször melléüt...
Nem kevés tudásra és tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy valaki pontosan a cél mellé lőjön...
Nagy igazság! Kitől idézted? Persze, ha egyáltalán idézted...
Megjegyzés küldése