Brueghel. Kép forrása:Wikipédia
Az írásról
Disztópikus társadalmakban minden helyzet kilátástalannak tűnik. Ilyenkor lehangoló dolgokat lehet írni, amelyekre semmi szüksége nincs az embernek, sem pedig a társadalomnak.
Sokan öngyilkossággal kisérleteznek.Van, akinek ez sikerül, van, akinek ez se. Akinek nem sikerül, vonszolja magával a rossz hangulataít és másokat is megszomorít. Ha pedig a kedvnélküli ember kényszerűségből jó képet vág a világhoz és vidámkodik, akkor minden jó tulajdonságát elveszíti és nevetségessé válik, akire nem érdemes figyelni. Ennél szomorúbb látvány nincs. Esetleg az, ha valaki a saját humortalanságán próbál nagyokat röhögni.
Utópisztikus társadalmakban minden jó és szép. De ilyen társadalmak csak könyvekben vannak, ezért úgy tűnik, jobb olvasni, mint írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése