Megint
Hrabal
 |
| Puskás György fotója |
„Tanárnő barátnőm kedvesen meghívott egy találkozóra, hogy
beszélgessek el kolléganőivel. Menten őrjöngni kezdtem, és ráüvöltöttem: Most
fejbe rúglak, bestia! És barátnőm ijedten nevetett: Miért pont fejbe? Heves
mozdulattal felborítottam a kriglit, és ezt ordítottam: Mert ha seggbe
rúgnálak, agyrázkódást kapnál, bestia!
Rémületesek ezek az író-olvasó találkozók…
Egyszer régen, évekkel ezelőtt kipenderültem a szatyrommal
arra a híres-nevezetes udvaromra, s ott egy jól öltözött férfi állt, és
élvezte, hogy megrémültem, amikor megláttam. Várt, gusztálta a riadalmamat és
rettenetemet, aztán elővette rendőrjelvényét és bemutatkozott, hogy ő Rarach
törzskapitány. Megöleltem és könnyes szemmel hálálkodtam, hogy csak a rendőrségtől
jött, attól ijedtem meg, mondtam neki, hogy író-olvasó találkozóra akar
meghívni…(Bohumil Hrabal)
A történet tovább már nem érdekes, csak eszembe jutott, mekkora
felhajtás és készülődés övezi manapság az író-olvasó találkozókat! Hogy ki
fogja énekével ékesíteni a felolvasást, lesz-e egy pirinyó kórus legalább és
honnan hozzák a bort, a pálinkát? És otthon lesz-é a helybéli tiszteletes, hogy
értékelvén az író érdemeit, s kitüntetéseit, ezzel is emelje jó magasra az
ünnep hangulatát?
Nemrég,
egy ilyen találkozó után azt kérdezte tőlem egy ottani, egyszerű gazdálkodó, kiszámította-e
már valaki, hány költő jut nálunk felé egy hektárra, mert szerinte sok, nagyon
sok, de a füvet maholnap nem lesz, aki lekaszálja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése