Forrás: Kinder képek |
Jómadarak és kofák
napja
Most itt van ez a május és annak derekán egy nap, amelyet
több, mint száz esztendeje a Madarak és Fák Napja-címen szokás emlegetni. Én
pedig fogom magam, s azt mondom,
Jómadarak és Kofák Napja van. Hogy miért?
Jómadár:
Állok a bolti sorban, előttem egy szegény bokorlakó (akit
jól ismerek), leejt egy fémpénzt és azt mondja az eladónak, engedje meg, hogy
kivegye elgurult pénzét a pult alól. –Tessék nyugodtan kivenni, az a maga pénze,
–mondja az eladó.
Egy marék apró fémpénzt sepert ki tenyerével az ember, s
azt kérdi, ezzel most mi legyen, mert ő csak egy darabot ejtett el. –Tartsa meg
az egészet, ha már fáradozott a kiszedésével, –mondja a jószívű asszony.
Kijövök a boltból, megállok az újságárusnál, s azt látom,
hogy éppen a pult alól kisöpört pénzt számolják a friss újságokon.
–Az előbb mögöttem álltál a sorban, láthattad, hogyan
kell pénzt csinálni, – mondja az ember, poros kezét fölmutatva.
Mondom, láttam, a módszer jó.
–Csakhogy ez a pénz nem elég egy drága divatlapért, nem
pótolnád fel nekem egy tízessel legalább?
–Szívesen felpótolom, ha megmondod, minek kell neked
drága divatlap, amikor a kopott cipődből a lábujjaid kilógnak…
–Ismerjük egymást, neked megmondom. Azt az ötven banist
egy holland turista hölgy ejtette el a járdán, s nem tartotta érdemesnek
lehajolni érte, mert neki az nem pénz. Én fölvettem, beálltam a bolti sorba és
szándékosan ejtettem a földre, hogy legyen okom kiszedni minden pénzt a pult
alól, ahová be szoktak gurulni. Nem ez az első eset, amikor ehhez a módszerhez
folyamodom.
–Mondtam már, hogy ez a módszer jó. De te nem mondtad,
hogy minek kell neked a drága divatlap.
–Na, látod, itt van a zseniális ötlet! Megveszem a drága
divatlapot, megkeresem a holland hölgyet és eladom neki annyiért, amennyit
érette ad. Általában a dupláját adja.
–És hol találod meg azt a holland hölgyet? Mert ezek
egyfolytában kóborolnak a városban…
–Így van! Kóborolnak, nézelődnek és fényképeznek. Ismerem
az útjukat. Tudod, mennyi pénzt lehet keresni egy véletlenül elejtett
pénzdarabbal? Sokat, legtöbbször sokat. Mert az a holland hölgy nem annyit ad
nekem azért a divatlapért, mint amennyiért az újságárusnál megvehette volna.
Egy úri nő bekalkulálja a kopott cipőmből kilógó lábujjaimat is! Azért úri nő!
Hogy tudjad! A tízest köszönöm, egyszer majd megadom, szia!
Kofa:
–Mennyi a retek?
–Csomója két lej.
–Ad nekem öt csomót tizenötért?
–Azt már nem. Mondtam, hogy csomója két lej. És tudja,
hogy mennyi eső esett ezen a tavaszon? Csuda, hogy ki nem rohadt az egész!
–Semmi baj, valaki csak ad nekem öt csomót tizenötért…
A kofa az ujjain számol és töri a fejét.
–Jaj, hová siet? Álljon már meg, persze, hogy adok ötöt
tizenötért!
–Asszonyom, most már késő.
Nézze, milyen szép retket vettem! Öt csomót tízért…
2 megjegyzés:
Nagyon tetszik ! Jó, hogy Rád bukkantam...
Tetszik, hogy amit tíz ért azonnal, azt tizenöt ért később.
Ez a tanulás, habár pénzbe kerül. :-)
Megjegyzés küldése