szerda, február 19, 2014

Pánkó

Varga Béla fotója



És ha jönnek a betörők?

–Magának van fogalma, mostanában milyen úri szokásokat vettem magamra?
–Úri szokásokat?
–Hogy csak egyet mondjak magának, mama: ilyenkor, ebéd után le szoktam feküdni, mondjuk, egy negyedórára. Most is lefeküdnék, de magától nem lehet, mert mosogat és én a csörömpölést nem szeretem.
–Összesen két tányért kell elmosni, az nem csörömpölés, feküdj le nyugodtan.
–Magának sem ártana ilyenkor egy kis pihenés…
–Ledőlök én is.
–És a kaput nem zárjuk be?
–Nem. A kapu soha nincs bezárva.
–És ha jönnek a betörők?
–Miféle betörők?
–Hát nem mutatja a tévé naponta, hogy mindenüvé betörnek a betörők? Ezek, ha egyszer elindulnak betörni, magának kilopják a szemét is…
–Az én szemem olyan gyönge már, hogy ha kilopnák sem érnének véle semmit.
–Azt a régi varrógépét is nem a betörők vitték el?
–Nem. Azt én adtam oda, hogy legyen nekik is.
–Hát azt a régi, szép érckályhát nem a betörők vitték el?
–Nem. Azt is én adtam oda, még alá is írattak velem egy papírt, hogy tőlem kapták, nem lopott holmi.


Nem mondom, volt egy kis csörömpölés azzal a két tányérral, de szépen lefeküdtünk, ki-ki a maga ágyába és néztük a mennyezetet.
Tíz perc sem telt el, hallom, zörren a kapuajtó.

–Máris jönnek a betörők, mama!
–Ne képzelődj, köhögni sem merek, hogy tudjál elaludni.


Két árnyék jelent meg a mama ágya mellett, látom, amint nagy csöndben jönnek, puha léptekkel, hogy mamát föl ne ébresszék.

–Kik vagytok, s miért jöttök olyan nagy csöndben,–kérdi mama.
–Én vagyok, Kriszta, s akivel jöttem, Barbara. Frissen sütött pánkót hoztunk magának Emma néni, ne tessék fölkelni, letesszük az asztalra.


Nagy csöndben, ahogyan jött a két kicsi leányka, úgy is mentek el, miután letették a pánkós tálat az asztalra.

–Azért magának jóféle betörői vannak, mama! Nem rabolnak, inkább frissen sütött pánkót hoznak…

–Ezek az Éva-féle gyermekek, szomszédok, mindig hoznak valamit, ami éppen van. És te még azt kérded, miért nem zárom be a kaput…




3 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Egyszer nem zártam be a kaput, mondván e világvégi helyre csak nem jön senki csak úgy a házba. Nem telt el félóra felébredtem a tehenésszel a szoba közepén tiszta trágyás gumicsizmában. Pálinkapénzért jött.
(Annak a veszélye, hogy valaki pánkót hozzon nekem sutyiban...semmi esélye...)

Miviana írta...

Aki minket szeret, azt mi is szeretjük. "Szívet csak szívvel lehet bevenni." (Gaál Jenő S.V.D.)
Kell a nyitott ajtó: nincs mindenkinek angyalszárnya! :D

Miviana írta...

Attila, meglátod, lesz pánkó. :) (Most ország-világ megtudta a szíved vágyát!)