A bajnok ligája
–Jó
dolga van ennek a macskának…
–Miből
gondolja?
–Abból
gondolom, hogy ő az egyetlen teremtés ezen a főtéren, akinek nincs semmi dolga.
Itt mindenki rohan valahová. Adót fizetni, tartozásokat, díjakat, büntetéseket.
–Ennek
a macskának is van dolga éppen elég. Ebben az újságos bódéban vagyunk mi ketten
napestig, én árulom az újságokat, ő pedig tanulmányozza a médiát. Tudja, mi az
a média? A média minden. Belőle lehet megtudni, hol égett le egy ház, melyik
miniszter lopott tegnap, s tegnapelőtt, kinek ki a szeretője, s milyen lesz az
időjárás. Ezek a legfontosabb dolgok a világon.
–Ahányszor
erre járok, azt látom, hogy ez a macska vagy éppen alszik, vagy éppen eszik az
újságok tetején…
–Az
lehet, hogy úgy látja. De ez a macska már megfizette minden tartozását, adóját,
büntetését. Az a bűne, hogy él. Azért is rúgott belé valaki, itt, a szemem
láttára. Mert él és futkározott a járókelők előtt, élelmet keresve. Döglött
macskába még belé sem rúg senki. Csak ami él, az bántja a népek szemét.
–Akkor
magával volt szerencséje ennek a macskának, fölvette inasnak, újságot árulni…
–Hetekig
törtem a fejem, fölvegyem-é, vagy ne. De olyan eligazodós, ügyes macska volt,
túlélte a rugdosásokat, minden körülmények között talált magának menedéket.
Nézze meg ezeket a szép, nagy házakat! Majdnem minden második eladó, vagy kiadó,
mert a tulajdonosok elmentek a nagyvilágba. Ezeknek a szép házaknak a
lépcsőjén, vagy a bejáratánál húzódott meg, onnan figyelte a városi életet, a
szélben lengedező kultúrplakátokat, vittem neki cipős-boltokból kidobott
dobozokat, élelmet, mindent. Még tejet is vittem, de a tejet meg nem itta, mert
én sem iszom meg. Azt írja a média, valami hexametilkékbenzoltollúólban laknak
azok a tehenek, akiktől a mostani tej van a boltokban, na, mindegy, fölkaptam a
macskát, behoztam ide, az újságok közé, inasnak, persze, úgy, ahogy mondja. De
jött egy hatósági ember, s azt mondta, semmi keresnivalója nincs egy macskának
az eladó újságok között, még beszippantja szőrét az unokája, ha innen veszi a
lapját. Erre én fogtam a macskát, s elvittem haza. Úgy ült az ölemben, ahogy
mentünk ketten hazafelé, mint egy valóságos bajnok. A szomszédok azt mondták,
hát te, Pista, a te macskád pont olyan, mint egy bajnok! Büszkén tartja a
fejét, mi befogadjuk ezt a macskát, mi leszünk ennek a bajnoknak a ligája, mert
mi szeretjük a büszke macskákat. Úgy is volt másnapig, hozták az élelmet a
szomszédok, ki ezt, ki azt, még kolbászt is adtak neki, amit messziről kaptak,
például egy felsőnagyteremi gazdától. De reggel, amikor jöttem el hazulról,
jött velem a macska is, úgy kapaszkodott belém, mint a bojtorján, így mutatta ki,
egyedül én vagyok az ő barátja, most már itt is marad velem ebben a bódéban.
Aztán most már jöhet a hatósági ember, hogy vegye meg a lapját, ha kifogása
lesz a macska szőre miatt, hát vegye meg máshol a médiát. Mert én azt mondom
neki, nézze uram, ez a macska egy bajnok! És én vagyok a bajnok ligája!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése