Porok és pasztillák

Puskás György fotója

 Megfigyeltem, hogy a jó kőműves minden ép téglát megfordít a kezében, mielőtt végleges helyére tenné. Hogy lássa, túlfelől nincs-e repedés, vagy valami idomtalanság.

A fának faragói is állandóan forgatják kezükben a fát. Bogot, hasadást, korhadtságot felejtenének a félig megmunkált darabban, ha nem vizsgálódnának annyit.

Még a porok és pasztillák mellékhatásai is így tűnnek elé. Vizsgálódás által.

Ha nem látnók olykor, milyen rusnya is lehet egy fehérnép, gyönyörködni sem tudnánk a szépekben, az arányosakban.

Régebben az ilyen mozdulatokból állott össze a jó műelemzés, az irodalomkritika.

És nem ártana többször megforgatni kezünkben, s a szemünk előtt ezt az örökösen kellemeteskedő, de valójában rútságokkal, idétlenségekkel megrakott, pattanásos valóságot.