Elekes Károly munkája

Politikai paletta

Megállít az úton egy táskás alak és azt kérdi, hogy vagyok. Mondom, ha csak egy mód van rá, nem panaszkodom, mert már belefáradtam a sok panaszkodásba. És az az igazság, hogy most hálistennek  éppen  jól vagyok.

A történtek után?-kérdi a táskás alak. Mondom, a történtek előtt is úgy voltam, mint a történtek után.

Az baj, mondja a táskás alak. Kérdem, miért baj az, ha néha az ember egy kicsit jól érzi magát?

Az nem lehet, hogy tisztességes ember jól érezze magát a történtek után, feleli a táskás alak. Mert szomorú dolgok történtek a politikai palettán.

Ebben lehet valami igazság, mondom, mert ha én tisztességes ember lennék, jobban vigyáztam volna a palántáimra, amikor volt az a nagy dörgés és villámlás, még jég is hullott a gyönge paradicsomra. Ezek az én palántáim még törékenyek, nem szokták meg a sok dörgést és villámlást, a jégesőtől pedig a levelek is sok helyen kilyukadtak.

Erre azt  mondja a táskás alak, ő megérti, hogy elmegyek a kérdése mellett, paletta helyett palántákról beszélek, ehhez ő hozzá van szokva. De őt tulajdonképpen az érdekelte volna, hogy én hol helyezkedem el a mostani politikai palettán. Mert manapság nem mindegy, kivel áll szóba az ember. Még akkor sem mindegy, ha mindenkinek egyformán verte volna el a jég a palántáit.

Mondom, nem tudom, másnak is elverte a jég a palántáit, vagy nem verte el, én csak az enyémeket figyeltem, amikor volt az a nagy dörgés és villámlás. Ez pedig nem volt szép tőlem. Mert tisztességes ember a más palántáira is gondol, nem csak a sajátjaira, amikor jönnek ezek a nagy dörgések és villámlások. Ezért most eléggé röstellem is magam.

Lehet veled komolyan beszélni?-kérdi a táskás alak. Mondom, énvelem csakis komolyan lehet beszélni. Mert én kerülöm a komolytalan, léhűtő embereket. Emlékszem, nagyapám  még tüzet sem kért a léhűtő alakoktól, inkább el sem szívta a cigarettáját, pedig  bigott dohányos volt. Olyan bigott dohányos volt az én nagyapám, hogy még a táskás emberektől sem kért volna soha, semmiért cigarettát, de tüzet sem. Inkább ment tovább a maga útján, szomorúan, a kialudt csikket szorongatva.

-És soha nem politizált a te bigott nagyapád?

-Ajjaj! Az én bigott nagyapám mindig politizált! A politizálás miatt a cigaretta is sokszor kiesett a szájából.

-És milyen politikai palettán helyezkedett el a te bigott nagyapád?

-Az ő idejében soha nem volt szó palettákról. Csak palántákról, vetésekről, aratásokról beszéltek, persze, a dörgéseket, villámlásokat, jégveréseket sem hagyták ki. És mindig vártak valamire. Várták a májusi esőket, az ángolokat, az amerikaiakat. És valami jobb világot.

-Ez az! Valami jobb világot! Azt várták a nagyapádék idejében is. Hiába várták! Mert a jobb világ mindig egy politikai palettán helyezkedik el. Pontosabban a politikai palettának az egyik felén. Mert aki a másik felén helyezkedett el, hiába várta a jobb világot. Nem jött el!

-Valamennyire azért eljött, mert például hozzánk már rég megérkeztek az amerikaiak. Be vannak húzódva valahol Dobrudzsában a dörgések, villámlások és jégesők elől. Várják az ellenséget, s csak akkor szöknek ki onnan, ha az ellenség fölbukkan a láthatáron. Aztán nekimennek az ádáz ellenségnek és megvédik  a mi világunkat. Palettástól, palántástól együtt és vigyáznak a vetéseinkre.

De mi lesz akkor, ha véletlenül elfelejt megtámadni bennünket az ádáz ellenség és nem bukkan föl? Csak ülünk a politikai palettán  és várunk, mint akinek nincs semmi dolga? Közben jöhetnek még dörgések és villámlások és jégesők is jöhetnek reánk, palántáinkat szétszaggatja a vihar, még a politikai paletta is felborulhat. Különösen akkor, ha a palettának csak az egyik felén vagyunk.

-Manapság  nehéz kifürkészni, kivel is beszél az ember, mondta halovány hangon  és csalódottan ment tovább a táskás alak.  Meglehet, táskájában ott lapult a gyűrött, megviselt politikai paletta.