Kapirgáló

Uniós tyúkketrec

Vannak fonnyadt tekintetű, komor nézésű emberek, akik nem ismerik a tréfát, soha nem viccelődnek, akikben nincs meg a játszadozás szenvedélye, akik nemhogy kacagni nem tudnak, de még mosolyogni sem. Ezek a fonnyadt tekintetű, komor nézésű emberek úgy élik le sivár életüket, hogy azt sem tudják, mi a vidámság, az öröm, a könnyed hangulat, amiben csak azoknak van részük e földön, akik jót tudnak röhögni, ha alkalom adódik rá.

Egyszer az egész falu népe a hasát fogta, úgy kacagott, amikor egy gyűlésen a tanács elnöke szigorú hangon bejelentette, ő most az atyhai nép nevében óva inti Amerikát, azonnal vonuljon ki Vietnámból, mert ha nem vonul ki, akkor nagyon nagy baj lesz. A gyűlés után többen megveregették az elnök vállát, azt mondták, derék ember a mi elnökünk, hogy is tudott ekkora marhaságot kitalálni? Hogy az atyhai nép nevében óva inti Amerikát. Mert ha Amerika nem fogad szót az atyhai tanács elnökének, akkor nagyon nagy baj lesz. Hogy is tudott ekkora marhaságot kitalálni? Volt, aki azt mondta, már maga az a szerencse, hogy ilyen elnökük van, megéri, hogy itt éljenek Atyhában. Mert ebben a kicsiny faluban nem lehet unatkozni. Mert ebben a kicsiny faluban van, aki viccelődjék és az is van, aki érti a viccet. És volt, aki ennél is tovább ment, s így fogalmazta meg a mondanivalóját: élni sem érdemes olyan helyen, ahol nincsenek tréfás emberek, sem pedig olyanok, akik értik a tréfát.

Most itt van ez az uniós tyúkketrec.

Szellemes ember lehetett, aki kitalálta, föl kell szólítani egy rakás európai országot, hagyják abba a közös haza alappilléreinek rakosgatását, foglalkozzanak most komolyabb ügyekkel. Mint amilyen például az uniós tyúkketrec. Mert ha nem, akkor nagyon nagy baj lesz.

Hogy néz ki egy európai ország, ha a tyúkketrecekben nincs elegendő ülőrúd és kevés a kapirgáló hely? Föl kell szólítani a népeket, hassanak oda, hogy minden tyúktenyésztő szereljen kényelmes ülőrudat a tyúkoknak és létesítsen kapirgáló helyet, mely ennyiésennyi négyzetcentiméter. Mert ha nem, akkor nagyon nagy baj lesz. Mintha az európai országok tyúktenyésztői nem tudnák, miképpen kell tyúkot tartani.

Jó élni Atyhában. Jó, mert ott vannak tréfás emberek és az is van, aki érti a tréfát.

Jó élni az Unióban. Jó, mert itt is vannak tréfás emberek, akik viccelődve szeretik óva inteni a népeket. Mint az atyhai elnök, aki nekiment Amerikának.

Mégis, mintha nem lenne annyira jó élni az Unióban, mint Atyhában. Ha itt   kevesen értik a tréfát.

Márpedig úgy néz ki, kevesen értik. Mert ezen a fenyegetőzésen a népek nem röhögnek, hanem inkább panaszkodnak. És fészkelődnek, mint a tyúkok, akiknek kényelmes ülőrúd nem jutott még.

Pedig érthetnék. Mert ugye, csak nem áll oda egy uniós szakember hogy a közös haza alapjainak lerakása idején tyúkketrecekkel és fölszólításokkal  foglalkozzék! Különösen most, amikor hajléktalanok ezrei állnak a hideg éjszakában, ki-ki tűnődve, hová hajthatná le fejét.