csütörtök, február 16, 2012

A német fejsze




Presztízs

-Mit néz? Finom ember vagyok, énbelőlem ritkán gurulnak ki darabos szavak, csak szimplán és egyszerűen megkérdem magától, mit néz? Rajtam mit lehet nézni? Finoman kérdem, nem veszi észre, hogy finoman kérdem? Látom, hogy megáll és néz. Mit néz? Hogy itt piszkálom a fagyott havat? Tudja, hogy mit keresek én most a fagyott hó alatt? Fejszét keresek uram! Német fejszét. Ide dugtam el hajnali négykor. Pontosan hajnali négykor. Épp ütött a toronyóra. Onnan tudom, hogy hajnali négy volt. A toronyórától tudom. És most mondja meg, mit csináljak? Nincs ott a fejsze, ahová eldugtam. A német fejsze. Amit elloptam egy háztól. Ki lophatta el a fejszémet, a német fejszét? Nézheti, hogy piszkálom a fagyott havat, nézheti. Hogy ez a ház a maga háza? Sasztán? Nem mentem be a kapun. Ez a fagyott hó, amit piszkálok, közterületre hullott, hát nem? Az udvaron kívül van mindenesetre. Azt nézi, hogy miért éppen ide dugtam a német fejszét? Hát hová dugjam, hogy ne kapják meg? Úgy saccoltam, itt nem jár senki, ebben a házak közötti szegeletben, s látja, mégis jár valaki és ellopja a német fejszét. Ágakat akartam vágni véle a többieknek, hogy ne fagyjanak meg abban az elhagyott, romos épületben, ahol összeverődtünk, mi nyomorultak. Tudja, mit mondott a hatóság? A hatóság azt mondta verbálisan, hogy rendeletbe hozták, érezzük jól magunkat, vonuljunk be éjszakára egy menhelyre. Verbálisan mondták, nem adták írásba, mert az írás kényes dolog. Tudja, milyen dolog az írás? Olyan, hogy azt egyszer számon lehet kérni. Amit verbálisan mondanak, azt pedig le lehet tagadni. Vagy ki lehet facsarni. Szóval, hogy érezzük jól magunkat egy menhelyen. Azt mondta a hatóság. De ki megy oda? Menjen a hatóság a menhelyre, s akkor meglátja, milyen a menhely! Loptam. Ez igaz. Fejszét loptam egy háztól. Német fejszét. Mennyi gyönyörű ágat tudtam volna véle vágni, de mennyit. Hogy ne fagyjunk meg. És tessék, ellopják a lopott fejszét is. Én tisztességesen bevallottam, hogy én loptam el, amikor faggattak. Azt mondtam, csillapodjanak le, megyek, s hozom a fejszét, jó helyen van ott, ahová eldugtam. És én most vissza tudom vinni a német fejszét a gazdájának? Ugye, belátja, nem tudom. Mert valaki ellopta. Ez presztízs kérdése uram! Ha egyszer azt mondtam, hogy hozom a fejszét és nem viszem, akkor az mi?
Már meg sem kérdem, hogy mit néz rajtam. Nézzen, amit akar. Ha megfagyunk, hát akkor megfagyunk.


1 megjegyzés:

Hanczur írta...

Volt énnekem egy baltám.
Olyan fekete, és az élén piros festés volt. Már amikor még új volt.
Igen régen használtam már, és neki is adnám annak a jóembernek. Ugyan nem éppen német, és én is találtam valamikor. Mert én nem merem megmondani, hogy loptam. Igenis találtam. Tudom, hogy kié volt, azt is, hogy hol felejtette, de ha most elvinném annak a jóembernek, akkor esetleg ráismerne, és biztosan nagyon megverne érte. Mert már nem új, és akár németnek is lehet nézni.
Meg még attól is félek, hogy azt mondaná, hogy én tettem tönkre, és azért néz ki úgy, pedig ez nem német fejsze. Ez egy orosz balta. Már a nyelet is én csináltam bele. Tetszik látni? Ott van az a görcs. Ott kell megfogni, mert ott esik jó fogás, és ha ott fogja meg az ember, akkor nem is törik el, mint az első nyele.
Szóval én odaadnám ezt a szerszámot, csak félek... félek a hajléktalanoktól. Hátha majd én is... nekem is szükség lesz rá.