 |
| Elekes Károly munkája |
Elveszni a részletekben
Soha nem írtam naplót. Ha írnék, elvesznék a részletekben.
Ha most csak a tegnapi napomról mesélnék, hiába mondanék el mindent pontosan úgy, ahogyan történt. Elvesznék a részletekben.
Vegyük a szigorú tényeket: tegnap vendégeim jöttek. Svédországból, Elefántcsontpartról, Peruból és Ecuadorból.
Eddig rendben van minden
Vegyük a részleteket: jön Tar Károly barátom Svédországból, mondja, hogy hát itt két udvar van! Mondom, annyi van, két udvar. És milyen szépek azok a felfutó növények a szemközti falon! Mondom, szépek. Különösen nyáron.
Ilyenkor, ősszel szürke és szomorú minden
Ismerkedjetek meg, mondja Károly.
Egy hölgy nyújtja a kezét, mondja a nevét és kérdi, jártam-e valaha Atyhában? Mondom, jártam. Mert mi most oda igyekszünk, Atyhába, mondja a hölgy.
Egy férfi is bemutatkozik, mondja, hogy ő viszi a társaságot autóval Atyhába.
Kérdem, hát ti nem hozzám jöttetek? Mindenki Atyhába megy? Mi van Atyhában? Mert úgy emlékszem, Atyhában a házakon kívül csak kövek vannak...
Azt mondja Károly, a hölgynek háza van Atyhában. Azt szeretné megnézni. És a köveket, mondja a hölgy, a köveket is szeretné megnézni. Hogy megvannak-e még a kövek. Atyhában...
Mondom, gyertek be, üljetek le, érezzétek jól magatokat addig is, míg mennétek tovább. Atyhába.
Te tudod, hogy hívják ezt a fiatalembert, aki itt ül veled szemben? –kérdi Tar Károly. Úgy hívják, hogy Tar Károly!
Mondom, ez roppant érdekes, mert ebben a házban még soha nem járt egyetlen Tar Károly sem, most pedig kettő is van! Két Tar Károly.
De te azt nem tudod, hogy ki ez a másik Tar Károly, mondja a barátom, Tar Károly. Ez a másik Tar Károly a francia hadsereg tisztje. Most érkezett Elefántcsontpartról.
És mind a hárman megyünk Atyhába.
Kérdem a francia hadsereg tisztjétől, a másik Tar Károlytól, van-e kedve mesélni nekem valamit Elefántcsontpartról, soha nem jártam arrafelé. Vagy legalább arról, milyen csapást szándékszik mérni az ellenségre, légicsapást-e, vagy szárazföldit?
Azt feleli, szárazföldit. Mondom, az jó, de van-e ellenség, akire azt a csapást mérhetné? Azt mondja, még akad ellenség erre-arra a világban...Mondom, az jó, mert van nekem egy barátom, generális, maholnap teljesen leéli életét és még soha nem volt háborúban, nem kedvezett neki ez a hosszú békeidő...
Hozhatok egy sört?
Ne hozz, mert a sör hideg, mondja Tar Károly. És meleg sört hozhatok? Azt se, neki sör nem kell, se hideg, se meleg.
Teát?
Azt igen. Milyen tea? Mondom, szép a doboza, az van reá írva, hogy Tropical.
Az jó, de csak mézzel, mert a cukor árt az egészségnek, mondja Tar Károly. Itt a mézes üveg az asztalon, igaz, méz csak az oldalán van, s a fenekén valamennyi, mert a minap elutazott a feleségem és én roppant hanyag ember vagyok.
Ilyenkor azt kell csinálni, hogy az ember beleönti a teát az üvegbe és forgatja, rázogatja. Ameddig a méz feloldódik. Ha ezt nem akarod, akkor marad a cukor. Pedig a cukor árt az egészségnek, mondja Tar Károly.
Aztán elbúcsúztak. Siettek Atyhába.
Még nem mentek ki a kapun, amikor a fejünk fölött nagy robajjal elhúzott egy lökhajtásos repülőgép. Nem szállt le az udvarunkon.
Azt hiszem, sietett Atyhába.
Estefelé három vándorló muzsikus látogatott meg. Nem pont engem, hanem általában a város főterét. De én voltam a zenészekhez legközelebb, tehát inkább én tekintettem őket vendégeimnek, mint mások.
Furcsa öltözetű fiatalok voltak ezek a muzsikusok. Engem valósággal vonzanak a furcsa öltözetek. Ezért ha futólag is, de barátságot kötöttem velük.
Mondom, nagyon szépen muzsikáltok, honnan kerültetek ide? Az egyik azt mondja, ő Peruból jött, a másik kettő Ecuadorból való.
Aztán elmondták, milyen gyönyörű minden
Mondom, az én udvaromon kellemes az időjárás, se köd nincs, se nagy hideg. A falakra felfutó növények minden
Már vártam, hogy azt mondják, most nincs idejük, mert sietnek Atyhába.
Kérdem a nagyhajú Peruitól, mégis, mire kellene figyelnem legjobban, ha elmennék Peruba és Ecuadorba? Mert nem árt, ha tudja az ember, hol, mire számíthat...
Azt mondja, bármikor szívesen látnak, hiszen már mondhatni barátok vagyunk. De ha arra járok, jó, ha mellőzöm az ékszerek viselését. Nagy a világ, sokfélék a népek... Mondom, miféle ékszerekről beszélsz, mert rajtam ékszer soha nem volt és most sincs. Azt mondja, sajnos, rajtuk volt. De Elefántcsontparton is muzsikáltak és ott valami csavargók megszabadították őket az ékszereiktől.
Nem meséltem el, hogy nekem már Elefántcsontparton is van barátom. Tar Károly. Hadiember, magas termetű és erős. Csak egy szavamba kerül és szárazföldi csapást mér az ellenségre, ha úgy hozza a helyzet. Márpedig aki ékszert lop, az ellenségnek számít, Elefántcsontparton ez a szabály.
El is felejtettem mondani, hogy ha Atyhába mennek, ne mellőzzék az ékszerek viselését. Mert Atyhában tolvaj nincs. Csak házak vannak és kövek.
Elveszni azért ott is el lehet veszni. Különösen a részletekben.
6 megjegyzés:
Végül a teát megittátok? Vagy úgy jártál, mint én az Angliából hazatért barátommal, ki felhívott, hogy jönne hozzám egy kávéra? Mondtam, jöjjön, rég nem ittam valakivel egy kávét. El is jött, mikor kínáltam kávéval, azt mondta, már rég nem iszik kávét, mert nem egészséges. Kérdezte megvan e még a betonfúró gépem? mondtam nincs, sajnos a fiúk tönkreverték, leégették. Na jó, akkor ö már megy is, mert dolga van még otthon. Elköszöntünk. Tíz percet sem tartott a nemkávézásunk. Úgyhogy várhatok még egy jó időt, amíg valaki kávézni szeretne velem...
Nagyszerű helyzetkép, keserű felhangokkal. Így húznak el a Föld mellett is a meteoritok - Atyha felé.
Na, de jó, hogy nem pont aznap mentem be én is Hozzád, Frici.
Útban valamerre. Nem Atyhába. De jó. Én azokat az ecuadoriakat viszont ösmerem. Nevijorkban még megvoltak az ékszereik. Azt mondták (nekem legalábbis) abból vettek repülőjegyet, hogy Vásárhelyre menjenek neked zenélni. Csak neked ezt nem akarták mondani.
A profil fotója miért nem mindig látható?Most sem,csak egy fekete háromsszög felkiáltójellel.
Remélem nincs baj.
Jó az új profilkép! Behúztak egyet, azért van monokli a jobb szemed körül? :))
Igazad van,
kedves Miviana! Behúztak egyet, azért van monokli a jobb szemem körül. A műszaki tudomány húzott be, mindenünnen kivette a képemet, nem tetszett neki.
Sajnos, nem csak a profilképemet vette ki, hanem egy rakás jó képet is kivett a blogomból, visszamenőleg.
Ez valami program, amivel siettetni szerettem volna a gépemet,letöltöttem és ez lett belőle.
Az új profilképem pedig a fiam rajza, amit hároméves korában rajzolt rólam, most akasztottam le a falról, s beillesztettem ide.
Megjegyzés küldése