 |
| Kedei Zoltán |
Kábelkocsma
 |
| Fényképezte Kedei Zoltán a kábelkocsmában |
Jó hely ez a kábelkocsma. Nekem jó hely. Hat oroszlán fogad a bejáratnál. Hat fehér oroszlán. Gipszből valók, csöndesek, bugyuták, ártatlanok.
Ma, amikor végig sétáltam a hat fehér oroszlán előtt, valami könnyed huzat jött szembe velem a kábelkocsmából. Valami könnyed huzat és egy imbolygó alak.
Azt mondja nekem ez az imbolygó alak, uram, ide ma nem érdemes bemenni. Kérdem, hár miért nem érdemes ide ma bemenni. Megmondom, mondja az imbolygó alak. Azért nem érdemes ide ma bemenni, mert nincs az asztalánál Bölöni Domi. Nincs az asztalánál, pedig néhányan nagyon várják. Reggel óta. Még maga, Enikő is várja. Tudja, ez a bűbájos Enikő miért várja a mi Dominkat? Hát ugye, ő adja az italokat és ő adja a kávét. Egyik kezében most éppen egy üveg bor van, a másik kezében pedig a toilett kulcsa. Mert ugye, a toilettre kulcs nélkül bemenni nem lehet. Ilyen hely ez a kábelkocsma. Maga miért jár olyan helyre, ahol szükség esetén el kell kérni a toilett kulcsát? Fogadni mernék, hogy csak a mi Domink miatt jár ide, nem egyébért. Mert én is csak a mi Domink miatt járok ide, nem egyébért. Mit gondol, ebben az órában még érdemes, hogy várjunk a mi Dominkra? Mert ha érdemes, akkor hajlandó lennék vissza menni. És várnók ketten egy asztalnál Bölöni Domit.
Próbáljuk meg, mondtam. És vártuk ketten Bölöni Domit.
Kérdeznék én magától valamit, mondta asztalra könyökölve az imbolygó alak. Ha megengedi...
Bármit kérdezhet, feleltem, énnekem semmi titkolnivalóm nincsen.
Ismer maga valakit, akinek a neve Sümi Laji? Ne törje magát! Fogadni mernék, hogy nem ismer. Mert ilyen nevű ember a világon nincs. Sem pedig olyan nevű emberi lény, hogy Pricskili Dungó. Vagy Kukubika Szerencsika. Vagy Milliárdos Makutyi. Ezeket a furcsa neveket az én fejem szerint mind a mi Domink találja ki. És tudja, hogy mi az érdekes ezekben a kitalált nevekben? Az az érdekes, hogy ezeket a furcsa neveket megjegyzi a magamfajta ember, el tudná sorolni még részeg állapotában is. Azt mondom, Micsobur, egy kicsit somolygok magamban és várom, hogy jöjjön Bölöni Domi. Amikor nagyon magam alatt vagyok, sokszor elgondolom, mitől tudnék én egy kicsit somolyogni? Attól, hogy valahol a világban mennyi a nemzeti jövedelem? Vagy attól, hogy valahol a világban hány gazdag ember él és hány szegény ember? Hogy kit lőttek le és kit fogtak el? Vagy attól, hogy melyik faluban volt tökmag fesztivál, s ott mennyi sört öntöttek magukba a népek? Az efféle események engem nem hatnak meg. Hát nem izgalmasabb, ha Pricskili Dungóról olvas valamit az ember? Olyan történetet, amely Pricskili Dungóval esett meg? Persze, úgy, ahogyan azt a mi Domink írja le. És nem más. Mert ha más írná le, mi esett meg Pricskili Dungóval, Sümi Lajival, akkor engem az sem hatna meg. Mert az másféle történet lenne. És másféle szavakkal lenne elbeszélve. Olyan szürke, idétlen szavakkal, komolykodva. Ezért várjuk mi itt Bölöni Domit. A hét minden egyes napján. A kábelkocsmában, ahol a toilett kulcsát szükség esetén kérni kell. Ilyen hely ez a kábelkocsma. De mi itt várjuk Domit, mert ez az ő magánjellegű szerkesztősége. Várjuk, hogy ha nem egyéb, legalább lássuk. Az sem baj, ha nem szól semmit. Csak legyen itt.
Most hány óra lehet, kérdezte az imbolygó alak. Mondtam hány óra. Az sok. Nagyon sok, mondta és fölállt az asztal mellől.
Magamra maradtam.
Jó hely ez a kábelkocsma. Nekem jó hely. Amikor ide betérek, hat oroszlán fogad a bejáratnál. Hat fehér oroszlán. Gipszből valók, csöndesek, bugyuták, ártatlanok. Most épp valami könnyed huzat megy ki közéjük a kábelkocsmából. Valami könnyed huzat, s egy imbolygó alak.
4 megjegyzés:
Már nagyon vártam a jelentkezését,tetszenek az írásai.
Kedves Névtelen!
Jól megijesztett engem azzal, hogy soraival fölkeresett. Meg. Mert névtelen megjegyzést csak akkor ír az ember, ha valakit jól le akar teremteni és nem szeretné, hogy kitudódjék, kitől jön az a leteremtés.
Egyszer én is akartam írni egy névtelen levelet valakinek. Azt szerettem volna megírni ennek a valakinek, hogy menjen a francba. Hogy hagyja félbe az írást, mert nincs egy fuvintás tehetsége az íráshoz. Álljon be hentesnek, kéményseprőnek, vagy álljon ki az utcára. Kéregetőnek. Csak éppen ne írjon. Mert ahhoz neki nincs tehetsége.
Lemondtam erről a névtelen levélírásról. Egyszerűen azért mondtam le, mert nem szeretem a névtelen leveleket. Ha már neve van az embernek, hát használja azt a nevet. Mert ha nem használja, úgy jár véle, mint amiképpen én jártam egy félretett ásóval. Megrozsdásodott, kilyukadt és amikor szükségem lett volna rá, nem volt amit elővennem.
Érdekes, Ön nem akart engem leteremteni, kedves Névtelen. Mert ezt írja: „Már nagyon vártam a jelentkezését,tetszenek az írásai.”
Most azon tűnődöm, miért nem írta meg nekem valamivel korábban, hogy tetszenek Önnek az írásaim? Kár, hogy nem szólt korábban. Mert pont most akartam végérvényesen abbahagyni az írást. Rájöttem, nem nekem való. És nincs semmi értelme.
Látja, hányan olvassák a blogomat? A Feriformát? Huszonkilencen! De ez sem igaz. Olyan, mint általában a statisztika. Téved minden statisztika. Az én “rendszeres” olvasóim között olyan is van, aki kétszer szerepel. Még én is ott vagyok az olvasóim között! Tudja, hány igazi olvasóm van nékem? Egy. Egy olvasóm van. Illetve kettő: az egyik Cseke, a másik én! Ez a Cseke is csak azért olvassa írományaimat, mert egysze-kétszer elhajította a súlykot. Azt állította, érdemes engem olvasni. Voltaképpen önmagát ellenőrzi! Én pedig azért olvasom az irományaimat, mert szeretem az irományaimat. A szülőnek is a saját gyermeke a legszebb. És a legokosabb!
Nem volt szándékomban eltitkolni a nevem,mint ahogyan most sem volt,csak másképp nem tudtam hozzászólni.Lehet,hogy valamit nem jól csinálok,mert amikor megírom és elküldeném az üzenetem, de még begépelem azt a bizonyos szót,majd beírom az e-mail címem,és a jelszót is,mégsem megy el mint régen az üzenetem.Amúgy Picuri volnék(becenév),ill.Rozek Enikô.Sajnálom,ha ezzel valami gondot okoztam.
Megjegyzés küldésekor háromféle azonosítás közül lehet választani a blogspot.com-on; alapértelmezésként a "Google fiók" van bejelölve. Ha nincs Google fiók - vagyis profil - hiába az e-mail cím s a belépési jelszó! Úgy vélem, ugyanez a helyzet az OpenID-vel - ezek is egy, már létező profilnak vagy weboldalnak a címét használják.
A "Név/URL-cím" rádiógombba kattintva lehet egy nevet egyszerűen beírni — itt e-mailcím nem, s URL csak vagylagosan szüséges. (Most én is így azonosítom magam, bár van Google fiókom.)
Írtad Feri, hogy Te is a "Rendszeres olvasóid" között vagy. Gondolom, leíratkoznál, ha lehetne. Egy másik blogról már próbálok leírakozni, de nem sikerül. Annak mi a módja?
Megjegyzés küldése