Durva dolgok

Zaklatott idő

Leülünk ide, a szílvafa árnyékába. Mintha pihenni ülnénk le. Nézzük a földet. Én azért nézem a földet, mert tele van az udvar eldobott cigarettavéggel. Mondom a mesternek, azért durva dolog eldobni azt a rengeteg csikket. Mert azokat majd  össze is kell szednie valakinek. És ki lesz az a valaki, aki összeszedi a csikkeket? Én. Más nem szedi össze...

Jaj, hogy magának milyen apró gondjai vannak ebben a zaklatott időben, mondja a mester. Milyen apró gondjai! Ebben a zaklatott időben...Durva dolgok vannak a világban, de maga csak azokat a semmi csikkeket látja meg benne.

Például lőnek. Békeidőben. Lövöldöznek a világban mindenfelé. Ezek a durva dolgok, nem pedig a csikkek! De most tekintsünk el a lövöldözéstől. Nézzük a maga csikkjeit. Nem látja, hogy azok a csikkek már úgy el vannak szíva, nem lehetne belőlük kipréselni egy slukkot sem? Ne szívja annyira a szívére azokat a csikkeket. Nem éri meg. És nincs is értelme. Hagyja rá bátran az időre, s az időjárásra, ezek majd megoldják a dolgokat. Az idő úgy oldja meg, hogy lassan megesz mindent. Még magát is megeszi az idő, s meg a magánál fontosabb embereket is. Nem tudom fölfogni, hogy például a hatóságok miért sietnek annyira megoldani a problémákat. Állandóan nyüsletnek adóért, engedélyért, büntetésért mindenért.  A dolgokat elrendezi az idő. Az időjárás pedig tudja, milyen. Fogja magát az időjárás és szépen elsöpri a csikkeket erről az udvarról. Olyan síma lesz ez az udvar, mint a kényes asszonyok tenyere. De ha úgy adódik, az időjárás elsöpri a házat is. És el a magasabb házakat is. Nincs annak értelme, hogy mindenért izgassa magát, nem elég, hogy magas a  vérnyomása? Tudja, minek van értelme ebben a mostani, zaklatott időben?  A durva dolgoknak van értelme. Vegyük elő  a mi szakmánkat. A házépítést. Régen úgy volt, elpepecseltek a homlokzattal, angyalokat formáztak reá, a tetőre szélkakast tettek, volt, amelyiket meg is festettek, hogy messziről lehessen látni a kakas tollazatát. Ma már az ilyen apró munkákból megélni nem lehet. Sem pedig abból megélni nem lehet, hogy elvállaljuk a ház építését és el a takatítást is. Hányszor töltöttük el a drága időnket a takarítással, de hányszor!  Amikor már minden rendben volt, azt mondta a tulajdonos, nincs rendben. Mert ott maradt az ablak üvegén egy légyszar. Ilyesmikkel töltöttük el a drága időnket. Ennek nincs értelme.

Mondtam is Dánielnek, hallgass ide Dániel! Vállalj durva munkát. Ne könnyű, kényes munkát. Ahonnan földet kell tovább tenni, menj oda és tedd tovább azt a földet. Ezt megfizetik. Mert durva munka. Ha egy fal nincs jó helyen, menj oda és döntsd le azt a falat. És építsd jó helyre. Ez is durva munka. Ezt is jól megfizetik. Ennek van értelme. Ebben a zaklatott időben nem érdemes semmiségekkel foglalkozni. Azt még egy eszesebb tolvaj is tudja, nincs értelme tyúkot lopni. Egy egész bankot érdemes kirabolni. Vagy egy egész várost. Mert ezek is durva dolgok. Csodálkoznak a népek, hogy merre felé megy ez a világ. Most hallom, hogy valahol eladó egy egész város. Van benne kocsma, buszállomás, minden. És nem kell senkinek, pedig olcsón adják. Tudja, miért nem veszik meg azt a várost? Mert nem lehet megélni benne. Amiből nem lehet megélni, azzal nem érdemes foglalkozni.

Mondom a mesternek, nem hittem volna, hogy filozófusra bízom a házépítést, nem pedig kőművesre...

Azt mondja erre a mester, ő sem hisz abban, hogy találnék valahol egy filozófust, aki összeszedné az udvarról a csikkeket. Különösen most. Ebben a zaklatott időben.