 |
| Csedő Attila felvétele |
Mintha minden most esne szét…
Mondhatnám
én is. Miért ne mondhatnám, amikor nyolcvanon túl vagyok, begipszelve nézem a
mennyezetet, s várok, mi lesz a szétesésem, s főleg az összerakásom után?
Hát
mi lenne? Semmi sem lesz, ami előre nem látható. De ebben a pillanatban nem
erről van szó!
Arról
van szó– ebben a pillanatban,– hogy jó verseket olvastam Buzogány Árpád Világpótlék-című könyvében, nagyon jó verseket, tehát ma én is
találtam valamit, amitől elviselhetőbb a napom.
Hogy
mi az a valami? Egyszerűen az, hogy normális világban, épeszű, versszerető ember olyasmin tűnődik, ami
természetes, ami magától értetődő. Azt mondja Buzogány, „nagy talány egy
esőcsepp útja”.
Bizony
nagy talány! De ezt ő nem boncolgatja, ha talány, akkor legyen talány. Minek
tovább hasogatni az amúgy is vékony pálcikát, „amikor minden belevész valami
sárga semmibe”?
Tehát
baj van a világgal: „Zajos nap után a házakat / vasajtó védi és nagy lakat”.
Jól
tudja Buzogány, hogy ezt az „összegyűrt” világot egyfolytában még szapulni sem érdemes,
ezért fölkél kora reggel, hátha talál valamit, amiről verset írni érdemes: „Szőlő
tövén kora reggel / a tücsköt ki nézte
meg, / és ki látta, a pókocska / vékony szálán mint lebeg? Nem is tudjuk, mink
van, fénytől / a földig, apró neszig. / Reggeli leltár madarak / nélkül nem is
létezik.”
De
estére komorabb leltár is készül, mégpedig arról, ami létezik, ami a mai
valóság: „Leette az idő a torony / födelét, pedig az bádog. / Így eszi le majd
az arcotok / bőrét is valami átok, / a semmibe vett tömeg átka, / melynek
nevében beszéltek, / a népé, kit folyton megloptok - / vele tartani nem érdek /
a sok magasságos, kalapos / úrnak, tőlük ez tellett. / Árnyékuk naponta nődögél
/ egy-egy akasztófa mellett.”
Buzogány
versei közül talán ez a legkeményebb. Ezért is idéztem. Ezért is szeretem ezt a
frissen megjelent könyvet! De szólnom kell magáról a könyvről is, például
arról, aki szerkesztette. Ez van ide írva az elejére: Borítóterv és műszaki
szerkesztés: Kolumbán Zsuzsánna. Köszönet néki ezért a szép munkáért! Mert ezt
a könyvet most oda is teszem a fejem fölé, a pirulák mellé. Hogy minden, ami
fontos, ott legyen a közelemben. Hogy ne azt érezzem, mintha minden most esne
szét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése