csütörtök, június 30, 2016

Hét év után




Pusztai Péter munkája
Szakramentum                                     

Gondoltam, betartom az orvosi tanácsot. Meghagyták, válasszak ki egy-egy szép napot, sétáljak, nézzem a virágokat, semmi idegesség...

Hétfő. Jól kezdődik ez a hét. Süt a nap. Kiválasztom ezt a hétfőt. Sétálni indulok a térre. Hogy nézzem a virágokat. Semmi idegesség.

- Te vagy, Feri ?
- Én.
- Milyen sápadt vagy, te, Feri !
- Lehet.
- Nincs neked valami bajod, Feri ?
- Nincs.
- Nem is volt mostanában ?
- De.
- Mi bajod volt, te Feri ?
- Egy kicsit megoperáltak.
- Mivel ?
- Rákkal.
- És kiszedtek belőled minden szakramentumot ?
- Ki.
- A rák ma már nem probléma.
- Lehet.
- Úgy kiszedik, mint a pinty !
- Úgy ?
- Persze. Apámat is pont azzal operálták, mint amivel téged.
- Pont azzal ?
- Persze. Pont azzal. És gyönyörűen sikerült a műtét !
- Az jó.
- Persze. És élt még apám utána egy egész hónapig !

Hétfő. Süt a nap. Nézem a virágokat. Semmi idegesség.

                                       xxx

A fenti sorokat hét évvel ezelőtt írtam. Akkor, amikor valaki megnyugtatott, gyönyörűen sikerült az apja műtéte, mert még élt utána egy egész hónapig. 
Azóta eltelt hét esztendő. Szinte naponta kijárok a térre, de ezzel az emberrel nem szeretnék találkozni. Félek, azt mondaná, a tény, hogy még mindig élek, fényesen bizonyítja, nincs igazság ezen a földön. 







Nincsenek megjegyzések: