Hét év után

Pusztai Péter munkája

Szakramentum                                     

Gondoltam, betartom az orvosi tanácsot. Meghagyták, válasszak ki egy-egy szép napot, sétáljak, nézzem a virágokat, semmi idegesség...

Hétfő. Jól kezdődik ez a hét. Süt a nap. Kiválasztom ezt a hétfőt. Sétálni indulok a térre. Hogy nézzem a virágokat. Semmi idegesség.

- Te vagy, Feri ?

- Én.

- Milyen sápadt vagy, te, Feri !

- Lehet.

- Nincs neked valami bajod, Feri ?

- Nincs.

- Nem is volt mostanában ?

- De.

- Mi bajod volt, te Feri ?

- Egy kicsit megoperáltak.

- Mivel ?

- Rákkal.

- És kiszedtek belőled minden szakramentumot ?

- Ki.

- A rák ma már nem probléma.

- Lehet.

- Úgy kiszedik, mint a pinty !

- Úgy ?

- Persze. Apámat is pont azzal operálták, mint amivel téged.

- Pont azzal ?

- Persze. Pont azzal. És gyönyörűen sikerült a műtét !

- Az jó.

- Persze. És élt még apám utána egy egész hónapig !

Hétfő. Süt a nap. Nézem a virágokat. Semmi idegesség.

                                       xxx

A fenti sorokat hét évvel ezelőtt írtam. Akkor, amikor valaki megnyugtatott, gyönyörűen sikerült az apja műtéte, mert még élt utána egy egész hónapig. 

Azóta eltelt hét esztendő. Szinte naponta kijárok a térre, de ezzel az emberrel nem szeretnék találkozni. Félek, azt mondaná, a tény, hogy még mindig élek, fényesen bizonyítja, nincs igazság ezen a földön.