Látszólag
Ma reggel megálltam a konyhai asztal
előtt, néztem azt a gyönyörű, arasznyi őszt, amit az otthoni világból hozott testvérem,
Károly. A sötét, meggyvörös tálba az érett, illatos szőlő közé sárga leveleket rakott, látszólag hanyag
mozdulattal, mintha evvel nem lett volna semmi célja. Márpedig volt. Mert ahogy
érzékelem, valami könnyű lebegés veszi körül a képet: elszomorít az enyészet
jelzésével, de föl is emel.
Nagyon örvendek ennek az egyszerű
tálnak. Lábadozási napjaimban szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Valahogy így kellene fölfognunk egész
örökségünket, beleértve múlékony, gyönge önmagunkat is.
5 megjegyzés:
Arasznyi ősz.... milyen szép szavak.
Jobbulást!
Vártam, írjon előbb más, ne mindjárt essek neki a hozzászólásnak.
A lehullott faleveleket sosem söpröm fel a telkemről, mert szeretem nézni ahogy beolvad a természetbe s porával a földet gazdagítja.
De látom a végrendeletedet is megváltoztattad...:-)
Azt mondták hosszú lesz az ősz..
Bekukkantottam pár írásodba itt meg a "kafé főnix"-en, s az a kérdés szökött az eszembe (ez plágium! :D ): vajon mit mondasz/gondolsz magadban a hozzászólások olvastán ...
Azt gondolom, hogy két vakmerő, megátalkodott olvasója még mindig van a blogomnak, ami nekem bőségesen elegedő, mert megszoktam, kevés barátot, sok ellenséget szoktam szerezni magamnak.
Attilának: végrendelemet nem változtattam meg, csupán áthelyeztem máshová, ahol biztonságosabb helyen van.
Miviana megjegyzéséről (mely szerint a "szökött" részéről plágium), az derül ki, hogy ő, ha valamit elolvas, akkor az alaposan el is van olvasva!
Nem csak kettő.
Megjegyzés küldése