Úton,
betegen
Most is csak féltemben
írom e verset, helybéli
szakképzetlen istenekhez
imádkoztam
pirinyó életemért,
számkivetett, szélfútta
kökénybokorhoz fohászkodtam,
hittem, hatalma van
minden teremtménynek,
szóltam sárban heverő leveleknek,
vigyázzanak, ha elesem,
fejem be ne törjem, hátha
még hazaérek, nincs kihez
folyamodni, mindenki idegen,
aki fent van, azért van ott,
hogy ne legyen idelent.
6 megjegyzés:
Nagyon-nagyon érdekes gondolatok - azóta is töprengek, morfondírozom rajtuk ..., de azt nem vélem, hogy az Isten idegen ...
(Jó neked, hogy verset is tudsz írni!)
Lehet, hogy nem idegen, de annyit tudok róla, amennyit nem tudok...Énnekem amikor ráért, segített, pedig ritkán kértem. Szerintem szeret engem, csak nem mutatja.
Aktuális - fájdalmasan aktuális...
Hogy vagy, Frici? Boldog új éveket kívánok!! :))
Gyönge vagyok, mint a harmat. BÚÉK,Miviana!
Boldog Új Évet kívánok!
Megjegyzés küldése