 |
| Kép a régi Káféból |
Czegő
Márton Károlynak,
ki nekem újságot, s gyömbért hozott…
"És hogy még most
is van képtelen képe betüremkedni a romániai magyar sajtóba..."
A magosságos Isten
szerelmére kérlek, vedd észre ezt a mondatot, különös tekintettel a betüremkedés szót
vedd észre, s szórd szét kicsi világunkban, mert eleddig ott
lapult majdnem kizárólagosan a jobb oskolák természetrajzi szertáraiban, pontosabban
a csontvázak koponyáinak varrataiban, eldugva, elfelejtve, ami nem is csoda,
mert ma már az élő, jó koponyáknak sincs semmi érdemük, hát akkor a megszáradt,
zörgő, poros csontoknak, melyek csak arra valók, hogy mellettük elmenvén,
valaki röhögve beléjük rúgjon!
Ennek a szónak
évszázadok óta nem volt ekkora súlya és
jelentése, mint éppen most, ezekben az ázásnak kitett napjainkban!
Nem írok Zoltánnak,
nem, mert még azt találja hinni, hozzá szeretnék dörgölőzni, pedig nem, inkább
kezét szorítanám meg neki, nagy, nagy barátsággal és nemes büszkeséggel, amiért
ily gyönyörűen fogalmazott meg egy utálatos jelenséget, igen, egy jelenséget
mutatott föl tékozló ujjai között, azt mondja, betüremkedett, hát lehet ezt nem venni észre?
6 megjegyzés:
Még jó, hogy vannak ilyen betüremkedők, mert ha nem, az erdélyi magyarság valami gazdasági terveken kéne agyaljon...
Szép, szép ... (Úgy fogalmazni "jó" – pedig az lenne pontos – kulturálatlan volna.)
Vélem, ezt a szöveget most nem az "olvasó"-nak írtad, azért nekem, sima olvasónak, tetszik. Kár, hogy nem ismerem amire/akire vonatkozik...
Hogy vagy, Frici? Jól érezted magad a születésnapi ünnepségeden? Mégegyszer gratulálok, élj soká!
Miviana
Mostanában keveset írok, Miviana. Mindent megírtak már, s értelmét sem látom.
http://kafe.hhrf.org/ Itt közlik folytatásban a régebbi dolgaimat, s ameddig ez tart, árválkodik a blogom.
Jó, értem, értegetem ..., de a 80 mégiscsak megér 1 verset!?
Én úgy vagyok ezzel, hogy ha valakit megszerettem, mindegy mit ír vagy nem ír, én szeretem...
Megjegyzés küldése