Hol
rontottam el az életem?
- Na,
nézzétek meg ezt az öreget! Még hajnali öt óra sincs, s ő már gyomlálja a
veteményesét !
- Láttátok,
mekkora az a veteményes?
- Sírgödörnek
sem lenne elég!
- Lesz ott
tíz darab paradicsom.
- Mondjuk,
húsz.
- Azok is
satnyák, be sem érnek ebben a száraz időben.
- Esténként
meg is öntözi!
- Meg, ezzel
a megdrágult vízzel!
- Kérdezzük
meg, miért nem alszik ebben a hajnali időben…
- Tessék
mondani, öreg, miért nem alszik ebben a hajnali időben?
- Talán a
vénség miatt, de az is lehet, rossz a lelkiismeretem…
És ti hová igyekeztek
ebben a hajnali időben?
- A bankba
megyünk, tata, megyünk a bankokba, ameddig alszik a nép! Most még van valami
remény…
- Csak nem
töritek bankrabláson a fejeteket, néhány éve szomszédok vagyunk, ismerlek
titeket…
- Minket
ismerhet, öreg, de a nagy titkot nem ismeri! Maga itt rontotta el az életét! Mert
ha én most magának megmondom a nagy titkot, akkor maga jó rövidre le kell, hogy vágja a körmeit! Mert
ha nem vágja le, akkor a hosszú körmei fölsérthetik a szemét, amikor
megpróbálja letörölni a könnyeit! Mert maga sírni fog bánatában, öreg, hogy így
elrontotta az életét! Hát élet az, amit maga itt művel minden hajnalon?
Gyomlálja, öntözi azt az arasznyi földet azért a néhány csökött paradicsomért,
s azt mondja, ez azért van, mert megvénült és a vén nem tud aludni. És azt is
mondja, hogy rossz a lelkiismerete, s akinek rossz a lelkiismerete, attól nem
tud aludni. Ezek dumák öreg, ezeket mi nem vesszük be könnyedén. Magának
fogalma sincs arról, hogy mi az, amit mi beveszünk! Mi azt a sok lóvét vesszük
be a bankok automatáiból, amit a részeg, gazdag hülyék éjjelente ott hagynak,
mert nem törődnek semmivel.
Nézze meg
jól magának ezt a csávót, a barátomat, tudja, hogy járt egy héttel ezelőtt?
Jött haza valahonnan úgy hajnal felé, megállt egy bank előtt, hogy gyújtsa meg
a cigarettáját, s közben megfordult a fejében a kérdés, vajon mennyi pénz lehet
abban a bankban…Szórakozásból még meg is nyomogatta az automata gombjait, s hát
ömlenek ki a százasok. Ez a gép valósággal okádta ki magából a százasokat,
egyszer egy marékkal, aztán még egy marékkal, addig, s addig, amíg ennek a
csávónak megtelt minden zsebe pénzzel. Meg se számolta, mennyije van, ahol sok
van, ott sok van!
Most pedig
mégis megmondom magának a nagy titkot, ne legyen az, hogy rossz szomszédok
vagyunk.
Azok a
bankos automaták úgy vannak megcsinálva, hogy aki pénzt akar kivenni, bedugja
egy résbe a kártyát, s egy másik résen jön ki a pénz. De nem jön ki azonnal,
hanem egy kicsit még várni kell, ameddig kiadja. Na, ezt a kicsi időt nincs türelmük kivárni, veszik a
kártyájukat, s lődörögve mennek tovább, egy gyorsabban működő automatához. És
amíg mennek, abban a résben csak gyűl a pénz. Ezért a pénzért járunk mi
hajnalonta a bankok automatáihoz, mert soha nem lehet tudni, mikor éri el az
embert a szerencse.
Magát
biztos, hogy soha nem éri el, mert maga nem ismeri ezt a nagy titkot, csak a
gyomlálással és öntözéssel van elfoglalva. Ha tudná, mennyi paradicsomot
vehetne azon a pénzen, amit ott felejtenek a sietős tehetősek, soha nem venne
kapát a kezébe. Csak járná hajnalonta a bankokat. Itt rontotta el maga az
életét, tata! S ha valaki egyszer elrontotta az életét, akkor az el van rontva!
Azóta állok
itt egy vásott kapával a kezemben minden hajnalon, s nézem a körmeimet. Csakugyan,
nem kellene azokat rövidebbre vágni? Mert az életem ezek szerint csakugyan el
van rontva…
