Fecsegések

Bálint Zsigmond fotója

Most pedig mondd el a vesédet!

Apró gyermek bújt meg a kardvirágok mögött, onnan lesi a morzsát szedő galambokat. Kérdem tőle, miért bújkálsz, amikor ezek a galambok itt mászkálnak a lábunk előtt, nem félnek semmitől, nem bántja őket senki...

Azt mondja, azért, mert hiába nem félnek, mégsem lehet könnyen beléjük rúgni.

Kérdem, miért akarsz te a galambokba belerúgni. Azt feleli, azért, hogy legyen beléjük rúgva.

Hallgatok és töröm a fejem, még mit kérdezhetnék.

-Miről tárgyaltok ti itt, az unokámmal, szólít meg egy ismerős. Mondom, miről tárgyalunk.

-Gyere, Palkó, mondd meg szépen a bácsinak, hogy hívnak téged,na, gyere már, Palkó!

Jön Palkó, nyújtja a kezét és azt mondja, Palkó.

-Hát a másik nevedet nem mondod meg a bácsinak, Palkó? Ugye, megegyeztünk, hogy neked van másik neved is, Palkó...

-Van nekem másik nevem is, de azt most nem mondom meg, csak azt, hogy Palkó! Ennyi elég a bácsinak, legyen elég mára...Most pedig mondd el a vesédet, amíg nekem sikerül belerúgni a galambokba...

- Hallod, mit mond az unokám? Hogy mondjam el neked a vesémet. Ugye, neked is van ilyen palkószerű unokád?

-Palkószerű unokám nincs, az én unokáim leánygyermekek.

-Hát az baj. Nagyon nagy baj! Tudod, mi a baj ezekkel a leánygyermek unokákkal? Az a baj velük, hogy leánygyermekek. Velük nincs amiről tárgyaljon egy magamfajta nagyapa.

-A vesédet nem mondhatnád el egy leánygyermeknek? Csak egy palkószerűnek?

-Nem. Azt nem. Hogy venné ki magát, ha leánygyermeknek magyaráznám, milyen nehezen pisilek, s mivel? Hogy venné ki magát? Te hogy állsz a veséddel?

-Köszönöm, egyelőre meg vagyok elégedve a vesémmel.

-Az jó, mert akkor most elmondom  én neked a vesémet.

Meghallgattam mindent, amit elmondott a veséjéről, s csak annyit tettem hozzá, ilyenkor legjobb, ha megeszik egy görögdinnyét, az kimossa a veséjét.

-Görögdinnyét? Még az hiányozna nekem, a görögdinnye! Hát nem olvastad, hogy a görögdinnye cukrot visz be az ember szervezetébe? Fölösleges kalória a cukor, nincs annál veszedelmesebb.

-Akkor sört kell inni, mondtam elbizonytalanodva.

-Sört? Még az hiányozna nekem, a sőr! Hát nem olvastad, hogy a sör miket művel az ember szervezetével? Hogy abban is ott van a fölösleges kalória?

-Miért olyan nagy baj, ha van az embernek egy kis tartalékolt kalóriája, kérdeztem okoskodva.

-Azért olyan nagy baj a fölösleges kalória, mert attól fölélednek az ember betegségei. Ameddig nincs bennünk fölösleges kalória, éppen csak éldegélnek szervezetünkben a bacillusok és vírusok, győzedelmeskedni nem képesek, ezt tudományosan úgy mondják, lappanganak, még tudományosabban pedig úgy, hogy  vegetálnak. Te nem szoktál orvosi könyveket olvasni?

-Szoktam, sajnos, szoktam, valltam be halkan, kissé szégyenkezve.

-Hányféle betegséged van, kérdezte bizalmasan.

-Sokféle.

-Súlyos is van közöttük, vagy mindenik csak olyan, mint a tyúkszem, lúdtalp , árpa, vagy a szimpla pattanás?

-Súlyos, az nincs.Minden betegségem csak olyan, mint a tyúkszem, lúdtalp, árpa, vagy a szimpla pattanás. Esetleg a májammal lehet valami, a szívemmel, gyomrommal, tüdőmmel, gondolom, a sok cigaretta miatt...

-Amíg a galambokat vadássza Palkó, nem mondanád el például a májadat? Vagy a tüdődet? Mert látom, most is szívod a cigarettát. Nem egyébért, csak azért, mert a betegségeket el kell mondani. Hogy legyenek elmondva. Az el nem mondott betegségek bent ragadnak a szervezetünkben, valósággal berozsdásodnak oda, mint egy vascsavar. Vagy mint egy dugó. Régi könyvekben olvastam, hogy egy tudós lement a kútba, s ott mondta el ami beléje volt szorulva, nem talált magának embert, akinek kiönthette volna a lelkét. Így vagyunk a betegségekkel is. Ki kell őket beszélni a szervezetünkből, ez olyan fontos, mint egy parancsolat. Nem bánom, a gyomrodat most hagyjuk ki, de a többit elmondanád, amíg a galambokkal van elfoglalva Palkó?

-Nem. A májamat nem mondom el. Sem a szívemet, sem a tüdőmet. Egy pattanást elmondhatok, csak azért, hogy legyen elmondva. Palkó is azért akar a galambokba belerúgni, hogy legyen beléjük rúgva. A másik nevét pedig azért nem mondta meg Palkó, hogy az egyik legyen nekem elég mára.

-Ilyen kötekedő emberrel még nem találkoztam. A lelkemet tettem ki, amíg elmondtam a vesémet, te meg cserébe egy semmi pattanást mondanál el, rosszabb vagy, mint Palkó...