csütörtök, július 05, 2012


      
A docens meglátása

Abban a régi, elmaradott, mezitlábas világban, amikor a falumnak csak feleannyi lakója volt, mint amennyi most van, tehén és ló és birka legalább háromszor több volt, mint ma. Ha nem négyszer, vagy ötször több. És a tejcsarnokban annyi vajat készítettek, hogy azt még a közelebbi városba lehordani is gond volt. Pedig abban a régi, elmaradott, mezitlábas világban a falumba akkor még a villanydrót sem ért el.
Sem a statisztika.
A gazdák azért pontosan tudták mi a helyzet, mert időnkint benéztek egymás portájára, s tanakodtak, adnak-e elég tejet a tehenek, nem kellene-é néhányat valami jobb, svájci fajtára kicserélni.

Most, ha valakinek van egy tehene, kevesebb haszna van belőle, mint annak, aki azt a tehenet megszámolja.

Ezért kevés a tehén és sok a statisztika. Pedig ma is szüksége van a falusi népnek a tejre, vajra.
Tiszta megszokásból.

De hogy jut hozzá a tejhez és a vajhoz? Mondjuk, egy rozzant egészségű, elaggott asszony? Úgy, hogy üzen valakinek, ha bemegy a közelebbi városba, legyen szíves, hozzon neki egy tenyérnyi vajat.

Statisztikát eleddig még nem hozatott senki. Tiszta megszokásból.

Nagyot fordult a világ! Manapság másképp intézik a gazdaságot. Akinek kezébe még nem járt kapanyél, doktorál valamiből, lesz belőle docens és egy árnyékos szabadegyetemen előadja, mi az ő meglátása. Mert van neki meglátása. Azt látja meg, amit a statisztikák fölé hajolva, onnan kiolvasott. És mit olvasott ki a statisztikákból? Azt olvasta ki, hogy nincs jól, ahogyan van. El van maradva egy régió. És azt a régiót föl kell emelni. Hogy legyen fölemelve. És főképpen föl kell azt a régiót osztani. Mindegy, hogy hány részre, csak legyen fölosztva. És meg kell értetni a népekkel, hogy ez a fölosztás fontosabb, mint az, hogy hozzunk jófajta teheneket Svájcból.

Nézem, milyen szép, egészséges, kikerekedett orcája van a mi docensünknek, s milyen lelkesen adja elő az ő meglátását. Úgy tűnik, a gazdaság fölemelése meg sem kottyan neki, nem fájdul meg tőle a dereka! Példáját sokan követik: maholnap több doktorunk, s docensünk lesz e hazában, mint tehén és ló és birka. Statisztika pedig annyi, hogy kiterítésükre hely sem lenne elég a termésre alkotott földeken. Ez pedig nem a docens, hanem az én saját meglátásom. Lehet, ez a meglátás nem eléggé tudományos. Egyszerűen azért, mert valahogyan kiment a fejemből, hogy doktoráljak.


4 megjegyzés:

idamama írta...

Jó volt ezt a bejegyzést olvasni. Ez a helyzet pontosan ideát Magyarország falvaiban is.

Muzsi Attila írta...

Ezelőtt tíz évvel minden utcában hallani lehetett egy asztalos műhelyt. Manapság városonként alig lehet kapni egy helyet, ahol igazi deszkát gyalulnak. Hej be szép élet volt.

Bölöni írta...

Mi az, hogy "doktorláljak"?

Elekes Ferenc írta...

Az egy nagy semmi!Rossz helyre ütöttem egy betűt. Oka az aggkori, vészes elbutulásom. Kijavítottam. Köszönöm.