Pusztai Péter fotója

A hagymaárús retorikája

-Miért tetszik haragudni a hagymaárúsra? Drágán adja a hagymát?
-Nem adja drágán.
-Csúnyán beszél a vevőkkel?
-Nem beszél csúnyán.
-De maga csúnyán néz rá és le nem veszi róla a szemét!
-Nem szeretem a hagymaárús retorikáját...
-Mit nem szeret benne?
-Nem hallja, miket beszél?
-Miket?
-Egyszer azt mondja, a tudomány mai állása szerint a szemnek jó a sírás.
És az ő hagymája olyan csípős, aki kettőbe vágja, máris bőghet tőle.
-Az nem lehet, hogy igaza van?
-Lehet igaza. De máskor azt mondja, az ő hagymája édes, mint a méz.
És aki az ő hagymáját kettőbe vágja, nem könnyezik tőle.
Mert a szemnek nem jó, ha könnyek gyötrik és állandóan dörzsölni kell egy zsebkendővel.
-Lehet, hogy ennek az árúsnak kétféle hagymája is van.
Akinek sok a sírnivalója, veszi a csípősebbet. Aki nem akar sírni, veszi az édeset.
Mi ebben a hézag?
-Ebben az a hézag, hogy neki csak egyféle hagymája van.
Retorikából pedig annyi, amennyi az eladáshoz kell.