Benczédi Sándor munkája |
A júniusi dinnyét azonnal be kellene tiltani
Mostanában, ha valami jót akarok olvasni,
akkor én Magyari Tivadar írásait olvasom.
Hogy mi a jó az ő írásaiban? Például az a jó,
hogy nem kell beülnöm egy zajos, füstös, városszéli kocsmába ízes, mai, emberi beszélgetést
hallani. Sem egy rozoga, rázós szekérre nem kell fölkérezkednem, hogy vigyen el
engem az úton egy darabig. Mert ezeken a rozoga, rázós szekereken is lehet
ízes, mai, emberi beszélgetést hallani.
És az is jó a Magyari Tivadar írásaiban, hogy
olvasás közben jókat tudok röhögni. Pedig ő nem akar senkit röhögtetni. Csak
leír egy mai párbeszédet, akármit és az ember nem tudja megállani röhögés
nélkül azt a párbeszédet, vagy akármit.
Most például egy Kovács-Szabó János István
nevű kolozsvári ember magyarázza, milyen ez a válság, amiből nem tudunk
kikászálódni. Azt mondja, a júniusi dinnyét azonnal be kellene tiltani. Mert
úgy hülyeség a júniusi dinnye, ahogy van. És sorolja Kovács-Szabó János István,
mennyi hülyeséget lehet ma a világban látni: És aztat a hülyeséget, hogy
akármikor lehet venni ilyen kis bingyó piros retkeket! Olyan nincs: annak
márciusban van az ideje, utána gátá!
Már attól is jobb a kedvem, amikor leírva
látom Kovács-Szabó János István nevét. Mert miféle dolog manapság, ha valaki
egyszerűen csak Kovács István? Vagy egyszerűen csak Szabó János? Mert ez úgy
hülyeség, ahogy van!
A kétnevű embereket is azonnal be kellene
tiltani. Hogy meg se szólaljanak. Mert ennek a kétnevűségnek lejárt az ideje.
Legyen mindenkinek legalább három neve. De
legjobb, ha négy neve is van. És akkor gátá!
1 megjegyzés:
Hát ma hiába húzzuk a murkot a földből, lakáskulcs, frizsider s fél borjú sem lesz belőle a gyerekemnek.
Én is olvasom Magyari Tivadar írásait. Aztán az a négy név meg biztos arravaló, hogy az embernek legyen egy szent meg egy pogány neve, mert sosem lehet tudni holnap kinél kell csubukkolni.
Megjegyzés küldése