kedd, május 01, 2012

Magyari Tivadar

Benczédi Sándor munkája

A júniusi dinnyét azonnal be kellene tiltani

Mostanában, ha valami jót akarok olvasni, akkor én Magyari Tivadar írásait olvasom.
Hogy mi a jó az ő írásaiban? Például az a jó, hogy nem kell beülnöm egy zajos, füstös, városszéli kocsmába ízes, mai, emberi beszélgetést hallani. Sem egy rozoga, rázós szekérre nem kell fölkérezkednem, hogy vigyen el engem az úton egy darabig. Mert ezeken a rozoga, rázós szekereken is lehet ízes, mai, emberi beszélgetést hallani.
És az is jó a Magyari Tivadar írásaiban, hogy olvasás közben jókat tudok röhögni. Pedig ő nem akar senkit röhögtetni. Csak leír egy mai párbeszédet, akármit és az ember nem tudja megállani röhögés nélkül azt a párbeszédet, vagy akármit.

Most például egy Kovács-Szabó János István nevű kolozsvári ember magyarázza, milyen ez a válság, amiből nem tudunk kikászálódni. Azt mondja, a júniusi dinnyét azonnal be kellene tiltani. Mert úgy hülyeség a júniusi dinnye, ahogy van. És sorolja Kovács-Szabó János István, mennyi hülyeséget lehet ma a világban látni: És aztat a hülyeséget, hogy akármikor lehet venni ilyen kis bingyó piros retkeket! Olyan nincs: annak márciusban van az ideje, utána gátá!

Már attól is jobb a kedvem, amikor leírva látom Kovács-Szabó János István nevét. Mert miféle dolog manapság, ha valaki egyszerűen csak Kovács István? Vagy egyszerűen csak Szabó János? Mert ez úgy hülyeség, ahogy van!
A kétnevű embereket is azonnal be kellene tiltani. Hogy meg se szólaljanak. Mert ennek a kétnevűségnek lejárt az ideje.
Legyen mindenkinek legalább három neve. De legjobb, ha négy neve is van. És akkor gátá! 


1 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Hát ma hiába húzzuk a murkot a földből, lakáskulcs, frizsider s fél borjú sem lesz belőle a gyerekemnek.
Én is olvasom Magyari Tivadar írásait. Aztán az a négy név meg biztos arravaló, hogy az embernek legyen egy szent meg egy pogány neve, mert sosem lehet tudni holnap kinél kell csubukkolni.