Merészség

Kacsó Attila: Munka

(Levelem jött Svédországból. Barátom küldte. Az van a levelében, hogy írjak alá valamit. Ami fontos. Ami szép. Így írja: “Azt hiszem ez az igyekezet a tiéd is. Írd alá a ...És tedd magad hasznossá te is.”

A kipontozott helyen egy nemes mozgalom neve olvasható.)

Sejtettem,

hogy erről van szó: "Mert igazi súlya a mozgalomnak a csatlakozottak számától lesz. És szükségünk lesz erre a súlyra, ha különféle pályázati lehetőségeket keresünk annak érdekében, hogy különféle rendezvények révén vigyük előre a megbékélés ügyét."

Egy kis pénzt kunyerálnak majd az adófizetőktől, pályáznak, hogy összegyűlhessenek és koccingathassanak. 

Rengeteg a mozgalom, sok a pályázat, mindenki jót akar. Ha megfizetik. Ez az! Ha nem fizetik meg, akkor lőttek a megbékélésnek, közeledésnek, egymás megismerésének. Akkor nem keresnek alkalmat maguknak, még a közvetlen szomszédaikkal sem állanak szóba. Minek? Ingyen? "Különféle rendezvények". Ez a kulcsszó.

Tele van a társadalom különféle rendezvényekkel. Írj alá valamit, vegyél részt, légy ott, szólalj fel, mutasd meg magad, villogj, ne gondolkozz csak úgy, magadban, ne törd a fejed, gondolkozzék az összesereglett társaság és akkor előre megy a világ. 

Az öregebb Bolyait hetente többször meghívták valamilyen társaságba. De ha elment, s valahol tíz percnél hosszabb ideig beszéltek, otthagyta a társaságot, mondván, neki dolga van. Szegény Bolyai! Nem tudta, mi fán teremnek a pályázatok. Nem tudott semmit. Csak gondolkodni és dolgozni. "Hasznossá" sem tudta tenni magát semmiképp. Mert hogy néz ki egy értelmes ember önmagában? Pláné, ha tudománya van? Hogy néz ki, ha nincs valakikkel összegyűlve?

A fenti sorokkal válaszoltam barátom levelére. Ő erre ezt írta: “Eligazító jó kis blog kerekedett ki zsörtölődésedből. Tedd közzé, ha mered.”

Merem.