Szakember a dugóban
-Na, ugye szépen alakul a ház?
-Szépen. Persze, ezt-azt leszámítva...
-Mi az, hogy ezt-azt?
-Hát ott van az új tető. Nincs befejezve. Ha fölmegy a padlásra, látja a kék eget. Igaz, egy helyen látja. De látja. Este a hold is besüt azon a helyen...
-Hagyja, hogy süssön! Kijavítjuk. Egy semmiség az egész. Más mi van?
-A falak.
-Mi van a falakkal?
-A falakkal az van, hogy néhány helyen görbék.
-Persze, hogy görbék, régen építették.
-Arról volt szó, hogy kiegyenesíti...
-Arról. De mindent nem lehet kiegyenesíteni. Ott van például a szivárvány. Próbálja kiegyenesíteni! De görbe a tenger is! Mikor járt utoljára tengerparton? Nem figyelte, hogy görbe a tenger is? De ha nagyon akarja, kijavítom a falakat. Egy semmiség az egész.
-És az ablakokkal mi lesz?
-Meg kell tisztítani az ablakokat. Langyos vízzel. Szappanos vízzel.
-Úgy értem, hogy az ablakok nem csukódnak rendesen. Pedig termopánok. Arról volt szó, hogy a termopánok jól csukódnak, azért termopánok...
-Látja, ez az emberiség egyik legnagyobb tévedése! Hogy a termopánoknak jól kell csukódniuk. És ha jól csukódnak, a levegővel mi lesz? Honnan vesz friss levegőt? Ugyanazt a levegőt szívja be az ember, amit már egyszer a tüdejéből kieresztett. Az ember nem hal, hogy konzervdobozban húzza meg magát végső esetben. Tudja mit? Végső esetben, ha akarja, kijavítom a termopán ablakot is. Hogy jól csukódjon. Egy semmiség az egész.
-És van itt egy kis lopási ügy ...
-Lopási ügy? Mi veszett el? Csavarhúzó, vagy lénia?
-Nem csavarhúzó és nem lénia. A szobák területéből loptak el. Minden falnál egy jó arasznyit. A gipszkarton miatt...
-Örüljön neki! Így is igen nagyok ezek a szobák. Ha eljön a tél, hogyan fűti ki a lakást? Nem hallotta, mit mondott a rádió? Azt mondta, ismét drágul a földgáz. Most nem arra kell menni, hogy nagyok legyenek a szobák, hanem arra, hogy minél kisebbek legyenek. Ha akarja, vehetjük a szobákat kisebbre is. Egy semmiség az egész.
-A szobákat ne vegye kisebbre, de a sok törmeléket elvihetné az udvarról, járni is alig lehet tőlük.
-Tudja, mibe kerül a törmelék elszállítása? Rengetegbe. Így, ahogy mondom, rengetegbe! De minek kell annyit járni az udvaron? Az ember kimegy a kapun, s bejön rajta, ebből nem kell olyan nagy dolgot csinálni. Ha akarja, elvitetem a törmeléket. Mondtam, sokba kerül. Telefonálok, jön a nagy kocsi, s jó pénzért elviszi. Egy semmiség az egész.
-Baj van a csatornával is. Ha esik az eső, csöpög.
-Mindig nem esik az eső. Hagyja, hogy csöpögjön. De ha akarja, kijavítom a csatornát. Van a háznál egy kis sósav? Mert nehezen lehet kapni. Van, vagy nincs? Mert ha van, megforrasztom a csatornát és kész. Egy semmiség az egész.
-Elszámolás dolgában hogy állunk?
-Jól állunk. Hát nem kifizetett mindent?
-Tudomásom szerint nincs tartozásom.
-Nincs. Semmi a világon. Csak egy apróság. Szóra sem érdemes.
-Miféle apróság?
-Hát a benzin.
-Miféle benzin?
-Amit az autóm elfogyasztott a sokféle járkálás miatt. És főleg a dugók miatt. Tudja, mit érez egy szakember a dugóban? Azt érzi, hogy amíg ott várakozik a dugóban, szakmunkát is tudna végezni a maga házánál. Amit ugye, illik megfizetni.
-Tehát a dugóban való várakozását szakmai munka gyanánt könyveljem el?
-Jól mondja! Szakmai munka gyanánt. Mert ha egy mester várakozik a dugóban, akkor az ő ideje is szakmai időnek számít. Értelemszerűen!
-Jól van. Mégis, mennyibe kerül nekem a szakmai dugó és a benzin?
-Ezerbe. Pont ezerbe.
-Milyen pénzben kell ezt érteni?
-Milyen pénzben? Hát euroban, nem abban vagyunk benne, az euban?
-De. Abban vagyunk benne. De az sok pénz benzinre és szakmai dugóra. Ezerért elviszik magát Bécsbe, s haza is hozzák!
-Az igaz. De egy szakember nem megy csak úgy Bécsbe, ha nincs ott semmi dolga! Egy szakember nem csavarog a világban, hanem végzi a munkáját. A megegyezés szerint.
-Ebben a dugó dologban, s a benzinben nem egyeztünk meg.
-Nem. Ez a szerződés hibája. De még bele lehet tenni. Ha akarja, bele is foglalhatjuk a szerződésbe. Utólag. Egy semmiség az egész.
6 megjegyzés:
És nincs igaza? De igen. Igaza van. Csak ehhez nekem sosem volt gyomrom. Mégsem becsültek meg. Éppen mondtam Giginek ma, amikor elkezdett vakarózni, hogy bevállalt egy tetőt és egy kerítést három hétre, hogy na látod Gigi, ebben voltam én 15 évig. Bevállaltam mindent, mert kellett a pénz nektek is, nekem is. És mi volt mindig? Az, hogy sosem tudtunk betartani semmiféle határidőt, mi voltuk a komolytalan szakemberek, de ha az eredményt nézzük, amíg a klienseknek olcsón és jól dolgoztunk, addig mi maradtunk az aprópénzekkel, és a fájós derekakkal, lábakkal, mert senki nem fizette nekünk a dugókat, a benzint és a ráadásos munkákat, hogy ha már itt van, akkor ezt is szerelje fel és azt is pászitsa be.
És hogy az ember ezt is így ahogy lehet csinálhassa, hitelt vesz fel műhelyre, szerszámra, hogy több ideje legyen dolgozni, beköltözik a csarnokba is. A vége meg az, hogy komolytalan ez az asztalos is, mint minden asztalos.
Akinek van gyomra, az kérjen dugópénzt is. Meg tudom érteni.
Persze azt is meg tudom érteni, hogy van aki nem muszájból dolgozik és próbálgatja a megrendelő határait. A kedves megrendelő végül boldogan megelégszik azzal, hogy nem kell dugópénzt fizetnie, már arról is lemond, hogy kiegyenesítsék a falat, befejezzék a tetőt, a termopán is jól zárjon, és a szemetet sem kell elvinniük. Mindenki jól jár.
A mester, alias (nem feltétlenül aljas) szakember az emberi faj fejlődésének az a beoltatlanul nevelkedett mellékága (zsákutcája), amelyikbe kötelező módon minden emberi lénynek előbb-utóbb bele kell szaladnia élete egyik pontján. Ez a pillanat sok esetben a katarzissal ér fel, ugyanis addigi életünket, felfogásunkat, világszemléletünket, lelki beállítottságunkat egyik pillanatról a másikra átírja, fenekestül borítja fel.
Amikor magunk mögött tudhatjuk a dolgot, az evolúciós spirálon mindjárt előbbre érezzük magunkat.
Hiszen a karmánkkal találkoztunk. A mester (aljas szakember) életünk egyik tanítása.
Azt írod Art úr, hogy ez a szakember életünk egyik tanulsága.
Igazad van, hát persze, hogy az. De mihez kezdjen az ilyen tetentók ember, mint amilyen én vagyok? Aki akkor is építkezik, amikor egyik lábával már a sírban áll? Mihez kezdjen, aki többre becsüli a vakolás mesterségét, mint ezt az egész irodalmat? Vagy azt, hogy kinő a földből egy murok?
A szemét, ami súlyos betondarabokból áll - az új járda miatt lett kiszedve- nálam is itt díszeleg. Berakták a tyúkudvarra, majd eltakarja úgyis az eperfa.
Mesterek!!! Az Isten mentsen tőlük bennünket. Ott vernek át, ahol csak akarnak bájosan mosolyogva.
MESTEREKÉ A VILÁG.
Igaza van idamama. Azért hagytam fel én is, mert engem is közéjük soroltak. Se nem iszok, se nem cigizek, olcsón dolgoztam. Miféle szakember az ilyen ember?
Megjegyzés küldése