hétfő, november 02, 2015

Ma reggel


                                                         

                                      Látszólag

Ma reggel megálltam a konyhai asztal előtt, néztem azt a gyönyörű, arasznyi őszt, amit az otthoni világból hozott testvérem, Károly. A sötét, meggyvörös tálba az érett, illatos szőlő közé sárga leveleket rakott, látszólag hanyag mozdulattal, mintha evvel nem lett volna semmi célja. Márpedig volt. Mert ahogy érzékelem, valami könnyű lebegés veszi körül a képet: elszomorít az enyészet jelzésével, de föl is emel.
Nagyon örvendek ennek az egyszerű tálnak. Lábadozási napjaimban szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Valahogy így kellene fölfognunk egész örökségünket, beleértve múlékony, gyönge önmagunkat is.




5 megjegyzés:

Márta írta...

Arasznyi ősz.... milyen szép szavak.
Jobbulást!

Muzsi Attila írta...

Vártam, írjon előbb más, ne mindjárt essek neki a hozzászólásnak.
A lehullott faleveleket sosem söpröm fel a telkemről, mert szeretem nézni ahogy beolvad a természetbe s porával a földet gazdagítja.
De látom a végrendeletedet is megváltoztattad...:-)
Azt mondták hosszú lesz az ősz..

Miviana írta...

Bekukkantottam pár írásodba itt meg a "kafé főnix"-en, s az a kérdés szökött az eszembe (ez plágium! :D ): vajon mit mondasz/gondolsz magadban a hozzászólások olvastán ...

Elekes Ferenc írta...

Azt gondolom, hogy két vakmerő, megátalkodott olvasója még mindig van a blogomnak, ami nekem bőségesen elegedő, mert megszoktam, kevés barátot, sok ellenséget szoktam szerezni magamnak.

Attilának: végrendelemet nem változtattam meg, csupán áthelyeztem máshová, ahol biztonságosabb helyen van.
Miviana megjegyzéséről (mely szerint a "szökött" részéről plágium), az derül ki, hogy ő, ha valamit elolvas, akkor az alaposan el is van olvasva!

Hanczur írta...

Nem csak kettő.