péntek, szeptember 23, 2011

Kinek beszélek?

Pusztai Péter fotója

Zajlás           

Akció zajlik a deltai szélben, őszi az akció, mert ugye, ősz van, tavasz idején majd más akciók zajlanak, hogy nézne ki a Delta zajló akció nélkül, ó, s ott vannak a fesztiválok mindenfelé, a zajlók, csupa zajlásban él a természet is, nemcsak benne az ember, zajlik a madarak vonulása délre, elmegy a fecske, a gólya, csak a varjak nem mennek el, itt kárognak a fák tetején, zajlik a varjak károgása, csupa zajlás a főtér, a virággruppok eltakarítása zajlik, s hogy ne felejtsem, zajlik a szökőkutak kipróbálása, mérnöki emberek veszik körül a kutakat, hogy lássák, szöknek-e eléggé a szökőkutak, s ha szöknek, följegyzik a noteszükbe, hogy szöknek, ha pedig nem szöknek jó magasra, fölírják azt is, hogy nem szöknek jó magasra, zajlik a szobrok vikszolása, poros szobrainkkal nem mehetünk neki a puha télnek, persze, a guanót is el kell takarítani a megfakult padokról, mert egész nyáron át zajlott a galambok etetése vének és gyermekek által, ilyenek a vének és gyermekek, csak etetik a galambokat, ők inkább nem is esznek, a véneknek nincs mit, csak ha úgy alakul, a gyermekeknek idejük szűkös reá, csak a zajlásra van már idő, tessék bemenni egy irodába, zajlik a bejelentés, a pénzek beszedése, zajlik a felszólítások kiküldése, az utak mentén pedig nincs ház, ahol nem zajlana a villanyórák leolvasása, zajlik a kapucsengők nyomogatása, van-e valaki itthon, már többször is jártunk erre, majd mondják be telefonon, zajlik a bemondás, halló, nem két, hanem hét a kilowatt, hányszor mondjam, mondja úgy, nem két, hanem kettő, nem értik egymást a népek, én csak azt szeretném mondani uram, jaj, ne azt mondja, hogy mit szeretne mondani, hanem azt, amit akar, sok a dolgunk, kinek van ideje meghallgatni, maga mit akar mondani, zajlik az évvégi szorzás és öszeadás, magának könnyű, megy a nyugdíj, megy ugye, még megy, könnyű magának, zajlik a világ, ki tudja, meddig ér ez a sengen, a végén ott maradunk, mint az ujjam, sengeni bajokban, mit mond, hogy nem tudja, mi az a sengen, hát majd megtudja, ha háttal fogunk állani sengennek uram, nekem ne mondja azt, hogy nem beszélek tisztán, tisztán beszélek én, hát nem hallotta, hogy zajlik a tisztánbeszélési kampány, zajló érában élünk, nem hintaszékben, figyelmeztetem, szálljon ki abból a hintaszékből és diktálja be a helyzetét, mert jönnek a népszámlálók és magát is meg fogják számlálni tyúkostól, kéményestől, s a téves adatok miatt lakolnia kell, van fogalma, mit jelentenek a bemondott téves adatok, nem tévés, hanem téves adatokat mondtam, magával nem lehet beszélni, a maga fejében is zajlik valami, ki tudná megmondani, mi zajlik, ez a rák is ott üti fel a fejét, ahol éppen kedve tartja, ma itt fájtatja szervezetét az ember, holnap ott fájtatja, ezek a doktorok is meghalnak valamibe, hiába tanulták ki a betegségeket, míg élnek, csak kapkodják a fejüket, né, ott egy egészen idegen bacillus, még neve sincsen, lázasan zajlanak a kutatások, a lázról jut eszembe, lázasak a nagyfejű bankok is, ha lenne gyomruk, görcsbe szorulna a gyomruk, hiába tömik tele pénzzel a zsebeiket, tudja, milyen a pénz, elfolyik, mint a patakok vize, elapad, még a zajló folyók is elapadnak, ha olyan az esztendő, csak a zajlás nem apad el soha ezen a földön, kinek beszélek, Istenem, kinek beszélek, úgy veszem észre, magam is  zajlásban vagyok éppen. 


5 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Látszik, hogy a mester emberek befejezték a házadat. Többet írsz.

Elekes Ferenc írta...

A sok szemét azért még az udvaron van.
Többet írok? Látszik is rajta. Sokat írni pedig nem jó. Az írásnak.

appendiksz írta...

Pedig ez kifejezetten tetszett.

Muzsi Attila írta...

Kedves Frici, két napja gondolkodom, hogy valami nincs rendben azzal a válaszoddal, hogy a mennyiségi írás a minőségre hat ki. Felmerült bennem a mindenkori kérdés, minek blogolok, minek olvasom mások blogjait? Talán azért, mert apám már nem él, akivel jókat beszélgettünk, talán azért, mert Istennel megtartom a két lépés távolságot, mióta kiábrándultam az emberek istenképéből. Ma talán úgy olvasom a blogokat, mint egykor hallgatták Jézus hegyi beszédeit. Mert mindenkinek ismerem már a nézőpontjait, csak néhány igaz emberét nem, akiknek megadatott az a csodálatos lehetőség, hogy leírhatják, publikálhatják gondolataikat, anélkül, hogy valamilyen gittegylet tagjai legyenek és még egyelőre ingyen.
Én amikor mások bejegyzéseit olvasom, nem azt vizsgálom, hogy megfelel e akármilyen elvárásoknak, hanem tudni szeretném, mit csinál, mi újat agyalt ki. Egyáltalán hogy van? Például, amikor sokáig nem írtál, tudván, hogy beteg vagy, azt hittem kipurcantál. Aztán jó volt olvasni, hogy nem purcantál ki. Mert már vártam, mikor jelenik meg egy szöveg, hogy ezennel a blog megszűnik. Engem ilyen szempontból érdekelnek az írásaid, nem más szempontból.
A mi szavunk nem sokat ér a nagy tömegnek, el vannak ők foglalva egyébbel. De egymásnak örömet szerzünk, ha így vagy úgy megírjuk a dolgainkat. Egymásnak osztogatjuk a hegyi beszédeket. Én így élem meg a blogolást.
Bizonyára szakmádból kifolyólag másképpen ítéled meg írásaidat. De tudod mi? Én is mindig a tökéletességre törekedtem az asztalosságban, a fényes, hibátlan felületekre, és soha nem volt eléggé fényes és hibátlan. Bele lehet őrülni ebbe a fényezésbe, aztán rájöttem, hogy túlságosan sokba kerül ez a fényezés mindenkinek. És kevesen fizetik meg az extra fényes felületet. Ha ki is fizetik, mindig kapnak nyafogni valót rajta. Bele lehet fáradni, ki lehet merülni ebbe a fényezési mániába. Nálam ezentúl csak asztalos minőségű munkákat lehet rendelni. Gazdagok és fényesség imádók kerüljenek. Volt olyan vélemény, hogy vissza fejlődtem. Nem, nem fejlődtem vissza, hanem megjött az eszem. A szakmában megkaptam a helyem. Olyant csinálok, amit máshol nem tud megrendelni. Egyszerű asztalos munkát. Az egyszerű asztalos munkáimra meg azt mondják, hogy szép. Mert a kategóriához képest jobb, mint gondolták volna.
Kornélia után te „fedeztél” fel, de tulajdonképpen számomra voltatok felfedezések. Könnyű az embernek álmodozni, ha olyan emberek biztatnak, mint ti. Ezért tartom én fontosnak minden írásaitokat, legyenek azok bármilyenek.

Elekes Ferenc írta...

Kedves Attila,
amint látod, még élek. Egy kis halasztást kaptam. De ennek semmi jelentősége nincs. Mint amiképpen semminek nincs jelentősége! Ez nem túlzás, hanem maga a csóré valóság.
Az embert mégis izgatja a kérdés: miért van? És ha már van, mi a dolga ezen a világon?
Van, aki azt hiszi, az a dolga, hogy írjon. És ír. És lesz belőle író.
Aki húsz évig semmit nem ír, azt jelenti, számára nem az írás a legfontosabb. Hanem valami más.
Valami más érdekelt engem húsz éven át.Épp ezért nem biztos, hogy író vagyok.
Aztán úgy adódott, hogy örömet leltem az írásban. És irogattam. Ezt, azt. A magam gyönyörűségére. És egyszer elhitettem magammal, hogy író vagyok.
Mármost ha az ember azt hiszi magáról, hogy író, ráadásul ír is, akkor illőnek tartom, úgy írjon, amiképpen más nem írhat. Mert más az észjárása, stílusa, fölfogása, s a mondatai is. Egyetlen dologra kell vigyázni: hogy az ember senkit ne úntasson az írásaival. Nagy vétek úntatni valakit bármivel is!
Sajnálom, hogy te másképpen fogod fel. Így:" Én amikor mások bejegyzéseit olvasom, nem azt vizsgálom, hogy megfelel- e akármilyen elvárásoknak, hanem tudni szeretném, mit csinál, mi újat agyalt ki. Egyáltalán hogy van? "
Engem nem izgatnak mások elvárásai,(kivéve az úntatást!)csak az, hogy ha leírok valamit, legalább egy ember örömét lelje benne. Legalább én. Ha pedig rajtam kívül más is örömét leli abban, AHOGYAN írok, az jó. Hogy miről ír az író, mellékes kérdés. Azért mellékes, mert a jó író akármiről ír, jól ír. A nem jó író írhat akármiről és akármennyit, nem jó író.
A blogírás lehetősége a műszaki tudomány ajándéka. Úgy is kell fölfogni. Ezért írnak ingyen a bloggerek.Írnak a maguk gyönyörűségére.
Bevallom, azért örvendek annak, hogy érdekel téged, miképpen vagyok...