csütörtök, szeptember 22, 2011

Globál

                                                                         
Szülőházam Siménfalván



A Globál család

Ha annyi víz lenne a Nyikó medrében, mint bennem panaszkodás, akkor most nem ravatalozókat és lelátókat építenének a mi tájainkon, hanem vízimalmokat. Azt építenének. mert víz lenne bőven. Farkaslakától le, egészen Rugonfalváig. Vagy még tovább. Le, egészen Székelykeresztúrig. Mert ott van a Nyikó deltája. De nincs víz a patakunk medrében, s már a siménfalvi kutakban is kevés.
Mondja anyám, a kilencvennyolc éves egyszerű, falusi asszony, hogy nincs mit csinálni. Ezt nem mi rendezzük. Fönt rendezik a vízügyeket, fönt, valahol az egekben. Ahová nekünk, földieknek, csak egyszer van bejárásunk. És akinek csak egyszer van bejárása valahová, ott sokat ő sem tudna intézni. Nálunk vagy annyi a víz, hogy elvisz mindent, vagy annyi sincs, amit a kendermagos tyúknak adhatnánk, szomjan ne dögöljék.
Az égi vízügynél általánosan gondolkodnak. Vagy mindenüvé vizet eresztenek reánk, vagy pedig nem hullatnak oda egy csöppet sem. Nincs mit csinálni. Csak a baj van mindenfelé.
Mondom mamának, mama, ezt az általában való gondolkodást manapság globális gondolkodásnak nevezik. Úgy látszik, ez a globális gondolkodás az új divat ott fönt, az egekben is. Ezért nincs, mit csinálni.

Hogy ott fönt mi a divat, az nem a mi dolgunk, mondja mama, az egyszerű, falusi asszony. És elővesz egy hivatalos, friss levelet, hogy olvassam el.
Elolvasom, s mondom, ez is egy globális levél. Az állam küldi. Pontosabban, a villanyosok küldik, mégpedig egy globális családnak. Mert mi is globális család vagyunk, mama.

Mióta vagyunk mi globál család, kérdi mama. Mondom, azóta vagyunk globál család, amióta volt itt az a nagy árvíz. Hat esztendeje vagyunk globál család. Amióta elvitte szülőházamat az az árvíz. Mert ebben a hivatalos, villanyos levélben az van, hogy ki kell fizetni több, mint másfél millió régi lejt. De hamar. Mert ha nem fizetjük ki, levágják a drótokat és nem lesz villanyunk.

De hát nekünk nemhogy házunk nincs ott, ahol villanyunk is volt, hanem még drót sincs, akkor mit akarnak levágni, kérdi mama.
Mondom, az nem számít, hogy van-e ház, van-e drót. Ha egyszer volt, akkor fizetni kell az idők végezetéig. Mert ez egy globál család, mama! Egy globál család nem vacakol azzal, hogy mi van, s mi nincs. Fizet és kész.
Azért menj el azzal a vevéllel a hatósághoz és add elé, mi a helyzet, ne fáradjanak hiába, hogy levágják a nemlétező drótokat, kíméljük meg őket, így illik egy globál családhoz, mondja mama.

Lementem Keresztúrra, a villanyosokhoz. És mutattam a levelet a hatósági közegeknek. Átfutották. Azt mondták a hatósági közegek, ez egy jogszerű  követelés. Mert év elején a villanyt nem jelentettük ki. És hiába nem fogyasztottunk egy gyertyányi villanyt, hat esztendő alatt felhalmozódtak a rádió és tévé díjak. Márpedig azt rendezni kell. De ez nem reájuk tartozik, hanem a rádióhoz és a tévéhez, vagyis globálisan a médiához tartozik.

Kedves emberek ezek a keresztúri villanyosok, mondom mamának, haza érve. Kedves emberek. Azt mondták, nem reájuk tartozik a média.
Majd elmegyek a médiához is. Ha lesz annyi erőm, mama...Mert ez a mi családunk egy rendes, globál család.

Előre megmondom, panaszkodni fogok a globális médiánál is. Ha lesz még erőm őt fölkeresni. Van bennem panasz bőven. Mert miféle média az, amely hat éven át nem értesül arról, hogy nálunk az árvíz után se ház, se villany, se rádió, se tévé nincsen? És havonta járatják a postásokat, akik szorgalmasan viszik anyámnak a felszólító, fenyegtető, hivatalos leveleket. Hogy anyám fizesse ki a rádiót, amit nem hallgatott. És a tévét, amit nem nézett. Mert villany, az nem volt. Se drót, amit most le akarnak vágni. Miért nem megy a helyszínre a média? Mondjuk, egy ollóval, s próbálná meg levágni azt a drótot, ami nincs. Miért fenyegetőzik?
Van bennem panasz bőségesen.

Ha annyi víz lenne a Nyikó medrében, mint bennem panaszkodás, akkor most nem ravatalozókat és lelátókat építenének a mi tájainkon, hanem vízimalmokat. Azt építenének. És megtelnének ezek a kicsi falvak globális vízimalmokkal. És lenne sok apró, gobális család ezen a lassan elnéptelenedő vidéken. Mert az is globális immár. Az elnéptelenedés...


4 megjegyzés:

Előd írta...

Vízimalmok és generátorok :)

Elekes Ferenc írta...

Így van, Előd! Vízimalmok és generátorok...
Barátaimnak pedig a te "iskoládat" ajánlom olvasásra, hogy okuljanak:
http://koncsag.blogspot.com/
Innen megtudhatják, azért minden nincs veszve. Mert vannak még igazi orvosok.

Elekes Ferenc írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Rozek Enikô írta...

A tévével kapcsolatosan nekem is van ám egy igaz történetem,de biztos vagyok benne,hogy nem túl sokan hinnének nekem,pedig én aztán nem vagyok paranojás.Egy néhány hónapja ha bekapcsolom a tévét,ha kikapcsolom azt,egy rövid idô után hallatszik hol egy halkabb,hol pedig egy hangosabb kattogás.De ez még nem minden!Ha áramtalanítom,és a kábelszolgáltató kábeljét is kihúzom,akkor is ez történik.Hosszú órák után is hallani,legyen az éjfél,vagy reggel,a nap bármely idôszakában elôfordúl.Olyan ez mintha valaki ekkor kapcsolódna rá.Néha a számítógép felôl is hallani ugyanezt,de többnyire a tévé a kiindulópont.Én értem azt,hogy egy számítógépre rátudnak kapcsolódni kábel nélkül is,sôt telefonokra,de tévére hogyan,ha nem a média segítségével.Egyszóval nekem is van bajom a tévével...stb.