Közös nevező

Az élet és a törtek

Hacsek barátomnak agyvérzése volt, kórházba vitték, ahol mondták neki, álljon be abba a sorba, ahol az agyvérzéses betegek éppen azt gyakorolják, amitől meggyógyulnak.

Hacsek barátom beállt a sorba és várt.

A nővér azt mondta, Hacsek úr, most emelje föl a jobb karját.

Hacsek barátom fölemelte a jobb karját.

A nővér azt mondta, Hacsek úr, most emelje föl a bal karját.

Hacsek barátom fölemelte a bal karját.

A nővér azt mondta, ezt a gyakorlatot mindenki folytassa, ameddig ő nem szól, hogy most már elég.

Hacsek barátom emelgette a karját, egyszer az egyiket, aztán a másikat.

A nővér egyszer megszólalt, mondta, hogy mára ennyi elég.

Hacsek barátom most már jól van, kijár a térre, hogy találkozzunk, s beszélgessünk az algebráról, az agyvérzés természetéről, az életről, a világról.

Kérdem tőle, mi az a csudálatos módszer, amivel téged meggyógyítottak?

Azt mondja, hát a módszer az, hogy egyszer fölemeled az egyik karodat, utána a másik karodat. És várod, hogy szóljanak, hogy na, ebből elég mára.

És jó ez a módszer, –kérdezem csudálkozva.

Azt mondja, ez a legjobb módszer. Azon a fölfedezésen alapszik, hogy az élet olyan, mint a törtek. Le kell egyszerűsíteni az életet, akár a törteket, s akkor már könnyen el lehet bánni a betegségekkel is, amelyek a bonyolultságból keletkeznek.

Rendben van–mondom–, de hogyan kell leegyszerűsíteni az életet?

–Azt úgy, hogy ki kell dobni mindent. Először a házból, ahol lakunk, utána a fejünkből. A házból a tárgyakat, a fejünkből a gondolatokat, ha vannak ilyesmik benne, aztán fölemeljük az egyik karunkat, majd a másik karunkat. Ennyi az egész. 

Ma már az orvosi tudomány benne van az algebrában, ahol a törtek törvényei uralkodnak. A törteket pedig le kell egyszerűsíteni.

Mondom, jól van, Hacsek. De miért jász te bottal, azt nem kell eldobni, ha már meggyógyultál?

–Azt nem. A botot nem. Mert az életben a bot a közös nevező.