hétfő, január 25, 2016

Beszélgessünk



Hány gombja van Amerikának?

Ha ezt a kérdést föltenném egy közönséges járókelőnek, joggal hihetné, hogy bele akarok kötni, megnézne magának és folytatná az útját.
Ha egy tudományos embertől kérdezném meg, mit gondol, hány gombja lehet Amerikának, valószínűleg azt felelné, hogy sok. Nagyon sok. Mert Amerika nagy ország. És folytatná az útját.
Ha megengedném. De én nem engedném meg, hanem azt mondanám, uram, ez nem tudományos emberhez illő válasz, legalább saccoljon, hány gombja lehet Amerikának. Mert én, bár nem vagyok tudós, pontosan meg tudom mondani: a soknál nyolc gombbal többje van Amerikának. Ezt onnan tudom, hogy azt a nyolc gombot én hagytam ott, Amerikában. Tanúm is van rá. Mégpedig az a röptéri fiú, aki a szemétbe seperte a gyönyörű nagykabátomat. Aludtam éppen egy padon, a kabátot hanyagul tettem a lábam mellé s azt hitte, nincs annak gazdája.
De arról a kabátról egyetlen gomb sem hiányzott, tehát azokat is ott hagytam Amerikában.


                             

Most itt van ez a fénykép, amit Dancs Artur barátom küldött Nevijorkból, Amerika egyetlen olyan üzletének bejáratát vette le, ahol kizárólag gombokat árulnak.

Előfordulhat, hogy éppen itt vannak az én gombjaim is, mert a gyűjtők mániáin nem lehet eligazodni, ide is beadhatták. Ha meglenne most a kabátom, vissza is vásárolhatnám azt a nyolc gombot, de ennek sok értelme nem lenne, ha már nincs amire felvarrhatnám.

Most éppen nagy hó van Nevijorkban, néhány napig  autók sem járnak az utakon, nincs okosabb elfoglaltságunk, csak az, hogy egy-két röpke levelet írjunk egymásnak.

Például a gombos boltról.

Ezt írja Artur:” Nézd, Frici: http://tenderbuttons-nyc.com/ Van egy store"Tour our " link a jobb alsó sarokban, és "benézhetsz" a szép gombos boltba”.
Erre én ezt válaszoltam: Benéztem, fölnagyítottam, szeretem. Mert a gomb egy semmiség, de ha leszakad, megvan a baj és az idegesség. Hát kell a világnak baj és idegesség?

Artur válasza: „Feri, én elmegyek abba a boltba, már miattad is. Sőt, elsősorban miattad megyek el. Mert én szeretlek. Annyira örülnék, ha nagyon gyakran, de legalább rendszeresen adódna lehetőségem ott ülni valahol Veled - sőt, nem is ülni, nem... sétálni! Sétálni Veled - és beszélgetni. Azaz inkább hallgatni Téged a világ dolgairól….
Valami nagy baj lehet a világban, valami nagyon rossz kell, hogy következzen, mert ezek az emberek itt nem beszélgetnek. Itt nagy baj van. És azt tapasztaltam, hogy ami itt van most, fél év, egy év múlva odaér mihozzánk is Szatmárra... Mind kevesebben tudnak és ismerik fel a meséket maguk körül. Pedig a mese az kell. És a mese mindenben ott van. A 2nd Avenue-n, a gombos boltban és az esti fuvallatban is.”  

Tudom, amikor Artur a meséket említi, voltaképpen az emberek közötti , maguktól jövő beszélgetésekre céloz. Ezt manapság, a sajtóban kommunikációnak nevezik, hogy legyen ennek a szónak tudományos, elegáns ábrázatja.  De nevezhetjük akárhogyan, ahol két ember csak ül egymás mellett és egyik sem szól semmit a másikhoz, ott csönd van. És idegenség. Ez pedig senkinek sem jó.
Még ha csak egy semmi kis gombos boltról beszélget két ember egymással, az is beszélgetés, abból is kisülhet valami. Például az, hogy miképpen tartja fönn üzletét valaki, aki gombokat árul?  Nem aranyat, nem gyémántot, hanem csak gombot.
Nem nagy merészség ilyen vállalkozásba kezdeni bárhol ezen a világon? Szerintem nagy merészség! Azt sugallja, mindig kell, hogy legyenek valakik, akiknek csak egy gomb a gondjuk.
Csakugyan, hány gombja lehet Amerikának?

Nem azért kérdem, mert nagyon érdekel, hanem inkább azért, hogy beszélgessünk.

6 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Nem frekventálom a kocsmákat, de ahogy említed ezt a gombos üzletet eszembe jutott, hogy fiatal koromban a kocsmákban nem szólt zene, csak a beszélgetések zaja töltötte be a visszhangzó teret. Meg a vastag füst.
Ma mindenhol döng a zene a kocsmákban, emberi hangok zaja nem tölti be a visszhangzó tereket.
Ha egy gombüzlet feloldaná a beszélgetési tilalmat, nyitnék gombüzletet.
de szerintem ezt a dolgot nem oldaná meg semmilyen üzlet nyitása...

Anna írta...

Amerikára is gombot varrtál, Frici. :) Jó volt olvasni.

Miviana írta...

'Beszélgetni' lehet írásban is, a facebookon például ... :D
Ott megkérdezni, hogy hány gombja van Amerikának, hamisítatlan siker: nem csak a ruhaneműekhez való gomboknak, de sokféle más cucchoz tartozó gombféleségeknek a számáról, fajtájáról és egyebeiről jönnének feleletek ... (Y)
Szerintem a facebookon sokan 'beszélgetnének' (hozzászólnának), ha tudnák, hogy van miről (mihez)! :)

Elekes Ferenc írta...


Csakhogy: ahová irányítasz, azt a helyet én nem szeretem. Legalábbis nem nekem való. Aki szereti, írjon oda. És legyen sikere neki. Olyasmikkel, hogy milyen körmei vannak, merre járt mostanában, volt-e a közelében hattyú, vízesés, felhőkarcoló, tengerparti fövény, házikó, barlang, medve, varázslatos táj. Szóval, minden, amiről azt mondjuk boldogság. Azon a helyen idézni is lehet klasszikusoktól. Hogy mit mondott az életről Popper, a halálról Hegel, satöbbi.
Bejegyzésem végén ez van: "Csakugyan, hány gombja lehet Amerikának?
Nem azért kérdem, mert nagyon érdekel, hanem inkább azért, hogy beszélgessünk."
Tehát a gombok sem érdekelnek különösképpen. Sőt, bevallom, egyáltalán nem érdekelnek. Még maga a boldogság sem érdekel. Mert nincs. Mennyország sincs. Mert az nem egy hely, ahol el lehet időzni. Legföntebb valami állapot lehet, mint amilyen egy pillanat, vagy egy szép mozdulat. És pokol sincs, ahol meg lehet főni. Az se egy hely. Az is egy állapot lehet, amire gondolni sem jó.
És akkor mitévő legyen az ember? Nem tudja senki.

Muzsi Attila írta...

Érdekes...hogy ugyanilyen gondolatok járnak nekem is a fejemben...
Szerencsémre itt van nekem ez a műhely, lemegyek, hogy nem mind járjanak ilyen gondolatok a fejemben...mert nincs kivel megbeszéljem...

Miviana írta...

Kedves Frici, ma pont az FB szólt nekem, hogy megint születésnapod van – ez alkalomból jó egészséget kívánok, Isten éltessen sokáig!! :):)
El szoktam tűnődni azon, hogy elutazom Marosvásárhelyre: nem is voltam még ott, meg téged is felkeresnélek a kávézóban, hogy elbeszélgessünk "úgy általában az életről, a világról és a halálról", meg a migráns-ügyról. :D
Szeretem a lóversenyt, fogadni is szoktam – ma például 1 035 000 000 forintot lehet(ne) nyerni az esti, Cagnes-sur-Mer-i futamban –, viszont a mi lakótelepünkön nincs fogadóhely, csak 2 és 1/2 km-rel arrébb, s hát még oda is hébe-hóba megyek csak el ...