csütörtök, november 26, 2015

Hazafelé




Úton, betegen

Most is csak féltemben
írom e verset, helybéli
szakképzetlen istenekhez
imádkoztam
pirinyó életemért,
számkivetett, szélfútta
kökénybokorhoz fohászkodtam,
hittem, hatalma van
minden teremtménynek,
szóltam sárban heverő leveleknek,
vigyázzanak, ha elesem,
fejem be ne törjem, hátha
még hazaérek, nincs kihez
folyamodni, mindenki idegen,
aki fent van, azért van ott, 
hogy ne legyen idelent.   



6 megjegyzés:

Miviana írta...

Nagyon-nagyon érdekes gondolatok - azóta is töprengek, morfondírozom rajtuk ..., de azt nem vélem, hogy az Isten idegen ...
(Jó neked, hogy verset is tudsz írni!)

Elekes Ferenc írta...

Lehet, hogy nem idegen, de annyit tudok róla, amennyit nem tudok...Énnekem amikor ráért, segített, pedig ritkán kértem. Szerintem szeret engem, csak nem mutatja.

Márta írta...

Aktuális - fájdalmasan aktuális...

Miviana írta...

Hogy vagy, Frici? Boldog új éveket kívánok!! :))

Elekes Ferenc írta...

Gyönge vagyok, mint a harmat. BÚÉK,Miviana!

Muzsi Attila írta...

Boldog Új Évet kívánok!