szerda, március 06, 2013

Kézjegy

Both Gyula fotója, Cseke Gábor blogjából






A félreálló szalag

(Kiragadott sorok a fontos emberekről,
Koncsag doktor gyűjteményébe.)

„Egyre többen vannak, akik nem félnek a suppanásoktól. Ezek a magasrangúsági posztot szívesen vállalók. Ha félnek is valamitől, nem vallják be, hogy félnek. Azt mondják, nem kívánnak nyilatkozni. Mert ők csak akkor nyilatkoznak, ha kívánnak nyilatkozni.

Milyen érdekes a nagyrangúak szavajárása és viselkedése! Már alá sem írnak valamit, hanem inkább ellátják kézjegyükkel. Azt a papírt, amit eléjük tesznek. A magasrangúak nem is mondanak semmit szívesen. Ehelyett inkább úgy fogalmaznak... Szeretnek fogalmazni. Mondani, azt nem szeretnek. Ténferegni, lődörögni sem szoktak a magasrangúak, hanem ellépni szeretnek. Mondjuk, a felsorakozott népek előtt. Elhaladnak előttünk, majd, ha olyan az alkalom, elhelyezik a kegyelet, vagy tisztesség virágait. Nem odateszik azokat a virágokat, hanem elhelyezik. Szépen. Még meg is simítanak egy félreálló szalagot.

Mindig van valahol egy félreálló szalag, amit helyre kell igazítani. Szépen. Félreálló szalag nélkül el sem lehet képzelni egy ünnepélyes koszorúzást! Ezek a magasrangúak nem közöttünk vannak, ha éppen oda jönnek, ahol mi vagyunk, hanem a körünkben. Megtisztelnek a jelenlétükkel. Ha pedig nem tisztelnek meg, akkor nagyon hiányzik nekünk az ő jelenlétük.” (Részlet a Gocsovszkynéből)

1 megjegyzés:

Elod Koncsag-Szasz írta...

Igen, ez is ott van a kiemelt részletek között. A kedvencem: "...fiam, az egész élet abból áll, hogy az embernek örökké el kell vinnie valamit valahová, s el kell hoznia valamit valahonnan. Ha nem egyebet, hát saját magát." Nemrégiben ezt a liftes nénivel is megosztottam, mondtam neki, hogy ő fontos dologban segíti az emberiséget :)