vasárnap, február 24, 2013

Nekem könnyű


Forrás: Jimarino.com


                                         

          Hrabal

Nekem könnyű. Amikor jönnek a bajok, előveszem Bohumil Hrabal valamelyik könyvét. És ahogyan jöttek, el is mennek közelemből a bajok.

Egy hölgy azt kérdi az írótól, minek szokott örülni a felesége.
Íme néhány sor a válaszból:

„Felettébb örült, amikor elvettem feleségül, mert tudta, hogy jó partit csinált.  Egyrészt beházasodott egy szép libeni lakásba, amely ugyan csak egyetlen helyiségből állt, ahová nem sütött be a nap, viszont az udvaron volt a toalett. De ami a fő, akkoriban makulatúrát báláztam, és így szituált voltam. A jegygyűrűt neki magának kellett megvennie, viszont én egy hónap alatt többet költöttem, mint amennyit kerestem, és így csupa vigasság volt az életünk. Mostanában annak örül a feleségem, hogy Sokolnikyban beírattam dzsesszgimnasztikára. Szerettem volna még, hogy örüljön, amikor beíratom templomi énekkarra, főzőtanfolyamra és angolra, de nem akar egyszerre annyi örömöt. Bennem akkor leli nagy örömét, amikor rám néz és látja, hogy azon spekulálok, mit is kéne mondanom, hogy este ellóghassak hazulról. De akkor örül a legjobban, ha a kocsmában állott sört hoznak ki nekem, hab nélkül. Alighanem ezért szeretjük egymást ennyire, merthogy idén ünnepeljük az ezüstlakodalmunkat…”

Énnekem elég ez a néhány sor ahhoz, hogy elfelejtsem a bajaimat. Legalább időlegesen. Elfelejtem, hogy kimentem a garanciából, a rákból kifolyólag.  Elfelejtem, hogy nemsokára jönnek a bulldózerek és a földdel egyenlővé teszik a házamat, mert az a hely kell az autóknak. Elfelejtem, hogy csomagolni kell és azt is, hogy akárhová költözünk, ott nem férnek el a kacatjaim. Mert egész életemben kacatokat gyűjtöttem, ahelyett, hogy Hrabal könyveit olvastam volna. 
Ezt szóba is hoztuk a feleségemmel, amikor ünnepeltük az aranylakodalmunkat, ami azért több, mint a Hrabal ezüstlakodalma!
Már el is képzelem, amint ülök a fölösleges dolgokkal megrakott autó tetején és egy könyvet olvasva olykor elkacagom magam. És azt is elképzelem, amint meglát engem valaki a járókelők közül és azt mondja, vajon hová költözik a főtérről ez a bolond?

8 megjegyzés:

miviana írta...

Neked könnyű, Frici, de én most nevessek vagy sírjak??
Hrabal gyógyír 'bánat és sajgó seb ellen', de ha fáj, akkor már hiába nem sajog!
Varázsolnak nektek cserébe egy frissen rendbe tett 'nagy és szép' házat (ráadásul a fő-fő téren!), meg egy jó kis "műcsarnok"-ot ott fenn, a padlástérben ...??

Muzsi Attila írta...

Mondanám gyere ide a csarnokomba a kacatjaiddal, van itt annyi hely, hogy nincs a világon annyi kacat. Azt még hagyján, hogy a toalett az udvaron van, ami a baj ezzel a csarnokkal, hogy ez sincs semmiféle főtéren. Habár látom manapság egy főtér sem biztonságos.
S akkor kérdem én annak az ácsnak is a vízmérték elmélete s az asztalos léniája is mind hiábavaló volt ebben a világban?

Elekes Ferenc írta...

A sírkövemre föl lesz vésve:
élt ebbe és ebbe az évbe,
volt néki két olvasója,
Miviana
és
Muzsi Attila.

Matekovics János Zoltán írta...

Van önnek több is.

Anna írta...

Van bizony, Frici! (-: :-)

Anna írta...

És még valami, ami fontos! Nekem is könnyű, mert ha jönnek a bajok, Fricit olvasok.

Elod Koncsag-Szasz írta...

Most olvastam a Gocsovszkynét. Idézeteket gyűjtöttem ki belőle, azokat hozzáadom az egyéb hírességek idézeteihez, kinyomtatom, kivágom, fényes papírba csomagolom, beleteszem egy szép korondi cserépedénybe, azt az ajtó mellé teszem, és amikor vendégek jönnek vagy mennek, megkínálom őket "cukorkával". És lesz aki Elekes Ferenc féle keserédes cukorkát húz...
Frici bácsi, vannak és lesznek olvasói!

Elekes Ferenc írta...

Ennél szebbet írni sem lehet!