szerda, június 20, 2012


Ismeretlen festő munkája


Magyarlakta szénásszekér

-Igen megraktuk ezt a szekeret, ha jön egy göbbenő az úton, felfordulunk, Józsi!
-Volt még úgy, hogy felfordultunk, Póli.
-Volt, de akkor fiatalok voltunk, Józsi!
-Valahogy most is lesz, ha felfordulunk, Póli!
-Szólhatnál a teheneknek, menjenek lassabban, Józsi.
-Marhákkal nincs mit tárgyalni, Póli!
-Elég sok marhával tárgyaltál régebben a kocsmában, Józsi!
-Ma már kocsma sincs errefelé, Póli.
-Most jó is, hogy nincs, mert te oda be is ülnél, Józsi!
-És miért lenne olyan nagy baj, ha beülnék oda, Póli?
-Mert most az italhoz igen nagy meleg van, Józsi.
-Vess le valami gúnyát magadról, ha meleged van, Póli!
-Ejsze te engem akarsz látni, Józsi...
-Mit nézzek én rajtad Póli?
-Amikor volt mit nézni rajtam, te akkor is mást néztél, Józsi!
-Te mindig ennél a politikánál vagy leragadva, Póli!
-Te is leragadhattál volna valamilyen politikánál, Józsi!
-Ezt te most miért mondod, Póli?
-Ezt én most azért mondom, mert akkor nem kellene  mezőre járni, Józsi.
-Ma már nem divat mezőre járni, mi vagyunk lemaradva Póli.
-Azzal is lemaradtunk, hogy elmenjünk legalább Magyarba, Józsi.
-Innen már úgy elmentek, maholnap ketten maradunk Póli!
-Ketten, Józsi...
-És mit csinálunk mi itt ketten, ha jobban megvénülünk, Józsi?
-Hát csak üldögélünk a szekér tetején és nézzük egymást Póli!
-És nem fogunk szégyenkezni, hogy nem csinálunk semmit, Józsi?
-Nem lesz ki előtt szégyenkezzünk, ha csak ketten maradunk, Póli!
-És ha  erre jár egy idegen autó, jönnek kirándulni, mit szólnak, Józsi?
-Akkor csak annyit, hogy né, itt van egy magyarlakta szénásszekér, Póli...

péntek, június 15, 2012


Elekes Károly munkája


Politikai paletta

Megállít az úton egy táskás alak és azt kérdi, hogy vagyok. Mondom, ha csak egy mód van rá, nem panaszkodom, mert már belefáradtam a sok panaszkodásba. És az az igazság, hogy most hálistennek  éppen  jól vagyok.

A történtek után?-kérdi a táskás alak. Mondom, a történtek előtt is úgy voltam, mint a történtek után.
Az baj, mondja a táskás alak. Kérdem, miért baj az, ha néha az ember egy kicsit jól érzi magát?

Az nem lehet, hogy tisztességes ember jól érezze magát a történtek után, feleli a táskás alak. Mert szomorú dolgok történtek a politikai palettán.
Ebben lehet valami igazság, mondom, mert ha én tisztességes ember lennék, jobban vigyáztam volna a palántáimra, amikor volt az a nagy dörgés és villámlás, még jég is hullott a gyönge paradicsomra. Ezek az én palántáim még törékenyek, nem szokták meg a sok dörgést és villámlást, a jégesőtől pedig a levelek is sok helyen kilyukadtak.

Erre azt  mondja a táskás alak, ő megérti, hogy elmegyek a kérdése mellett, paletta helyett palántákról beszélek, ehhez ő hozzá van szokva. De őt tulajdonképpen az érdekelte volna, hogy én hol helyezkedem el a mostani politikai palettán. Mert manapság nem mindegy, kivel áll szóba az ember. Még akkor sem mindegy, ha mindenkinek egyformán verte volna el a jég a palántáit.
Mondom, nem tudom, másnak is elverte a jég a palántáit, vagy nem verte el, én csak az enyémeket figyeltem, amikor volt az a nagy dörgés és villámlás. Ez pedig nem volt szép tőlem. Mert tisztességes ember a más palántáira is gondol, nem csak a sajátjaira, amikor jönnek ezek a nagy dörgések és villámlások. Ezért most eléggé röstellem is magam.

Lehet veled komolyan beszélni?-kérdi a táskás alak. Mondom, énvelem csakis komolyan lehet beszélni. Mert én kerülöm a komolytalan, léhűtő embereket. Emlékszem, nagyapám  még tüzet sem kért a léhűtő alakoktól, inkább el sem szívta a cigarettáját, pedig  bigott dohányos volt. Olyan bigott dohányos volt az én nagyapám, hogy még a táskás emberektől sem kért volna soha, semmiért cigarettát, de tüzet sem. Inkább ment tovább a maga útján, szomorúan, a kialudt csikket szorongatva.

-És soha nem politizált a te bigott nagyapád?
-Ajjaj! Az én bigott nagyapám mindig politizált! A politizálás miatt a cigaretta is sokszor kiesett a szájából.
-És milyen politikai palettán helyezkedett el a te bigott nagyapád?
-Az ő idejében soha nem volt szó palettákról. Csak palántákról, vetésekről, aratásokról beszéltek, persze, a dörgéseket, villámlásokat, jégveréseket sem hagyták ki. És mindig vártak valamire. Várták a májusi esőket, az ángolokat, az amerikaiakat. És valami jobb világot.

-Ez az! Valami jobb világot! Azt várták a nagyapádék idejében is. Hiába várták! Mert a jobb világ mindig egy politikai palettán helyezkedik el. Pontosabban a politikai palettának az egyik felén. Mert aki a másik felén helyezkedett el, hiába várta a jobb világot. Nem jött el!

-Valamennyire azért eljött, mert például hozzánk már rég megérkeztek az amerikaiak. Be vannak húzódva valahol Dobrudzsában a dörgések, villámlások és jégesők elől. Várják az ellenséget, s csak akkor szöknek ki onnan, ha az ellenség fölbukkan a láthatáron. Aztán nekimennek az ádáz ellenségnek és megvédik  a mi világunkat. Palettástól, palántástól együtt és vigyáznak a vetéseinkre.
De mi lesz akkor, ha véletlenül elfelejt megtámadni bennünket az ádáz ellenség és nem bukkan föl? Csak ülünk a politikai palettán  és várunk, mint akinek nincs semmi dolga? Közben jöhetnek még dörgések és villámlások és jégesők is jöhetnek reánk, palántáinkat szétszaggatja a vihar, még a politikai paletta is felborulhat. Különösen akkor, ha a palettának csak az egyik felén vagyunk.

-Manapság  nehéz kifürkészni, kivel is beszél az ember, mondta halovány hangon  és csalódottan ment tovább a táskás alak.  Meglehet, táskájában ott lapult a gyűrött, megviselt politikai paletta.



csütörtök, június 14, 2012


Elekes Károly munkája



Mintha

Jó lehet a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű ember élete. Jó lehet. Lehet, hogy jó. Mert a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű ember olyan, mintha élne. Mintha örökké élne. Napjait úgy tervezi meg, hogy kedvébe járjon az öröklétnek. Gondja van arra, legyen majd szép temetése, sírköve, rajta aranyos betűkkel fölvésve minden, ami fontos, vagy annak hitte. Született ekkor, meghalt ekkor. És ha eljön az utolsó napja, megpihen szépen, nyugszik békességben.
Ami eddigelé történt véle, az már kész, be van fejezve.

Szülei, nagyszülei is nyugodt, kiegyensúlyozott természetű emberek voltak. Napjaikat úgy tervezték meg, hogy legyen gyermekük, unokájuk, tisztességes, lehetőleg pompás temetésük. Sírkövükre aranyos betűkkel legyen fölvésve, ami fontos volt, vagy annak hitték. Különösképpen a nevükre voltak érzékenyek. Mert mi fontosabb az ember nevénél? Semmi. Az ember neve olyan, mint autón a gyári védjegy. Legföntebb az a két szám lényeges, ami megjelöli őket a múló időben. Születtek ekkor, meghaltak ekkor. És azóta nyugosznak szépen, nagy békességben.

Ezek a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű emberek általában olyan temetőkben pihennek, ahol minden olyan, mintha élne: fák lombjai hajladoznak a szélben, énekes madarak röpködnek hajnalonta sírkőről sírkőre, gyíkok iramlanak örökzöld indák, levelek között. De ha kisüt a nap, ezek a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű gyíkok kifeküsznek a forró kövekre és sütkéreznek. Mintha a temető az ő tengerpartjuk lenne. Az ilyen temető is olyan, mintha élne.

Jó lehet a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű ember élete. Jó lehet. Lehet, hogy jó. Mert a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű ember olyan, mintha élne. Mintha örökké élne.
Mintha!  
Csakhogy az ember hiába jár kedvébe az öröklétnek. Nem figyel rá az öröklét, soha, semmi nincs elintézve. Az unokák elfelejtik a pompás temetéseket, az aranyos betűk lekopnak a porló kövekről, odalesznek a fontos nevek és dátumok, a fák lombjai letörnek a szélben, az énekes madarak sorra elröpülnek. És hiába süt ki a nap, a forró köveken sütkérező gyíkok rájönnek, nem tengerpart a temető, ki sem bújnak az örökzöld indák, levelek közül.

És mégis, mégis van öröklét! Minden örök, ami nincs befejezve.

csütörtök, június 07, 2012


Levelet kaptam

Cseke Gábor barátomtól, aki ezt írja:” turkálgattam az egykori Ifjúmunkásban - pár napra kölcsön kaptam egy gyűjteményt - és hát ezt különösen derűsnek találtam. Hátha hasznát veszed a honlapodon. Például. Az Ifjúmunkás 1973. augusztus 2-i, 31-es számában jelent meg a 6-os oldalon.”
Majdnem negyven esztendővel ezelőtt írtam ezeket a pirulákat. Már nem is emlékszem reájuk. De ez a Gábor megtalálta. Illő, hogy ide is tegyem őket, úgy, ahogyan kaptam: