Timár

Levelet kaptam Nagy Tamástól. Ezt írja:

Tisztelt Elekes Úr!

A neten olvastam a kiállításáról és láttam a festményeket. Megküldök Önnek egy birtokomban lévő Tímár képet.

Üdv:

Nagy Tamás



Egyelőre nem tudom, ki lehet Nagy Tamás. De az a Timár János-festmény, amelynek fényképét volt szíves elküldeni nekem, egy kicsiny lépéssel közelebb vitt engem a már elfelejtett festő szellemiségéhez.

Vidám természetű piktor lehetett ez a Timár János. Talán túlságosan is vidám természetű! Elképzelem, fütyörészve ment ki a marosvásárhelyi állomásra, s miután bejárta a világot, ugyancsak fütyörészve lépett ki a köztudatból is. Még a szakma sem tartja őt számon.

Pedig milyen szépen kezdődött minden: „Marosvásárhely utcáin télen-nyáron sétálgat egy kalapnélküli fiatalember, akiről mindenki tudja, hogy Timár Jánosnak hivják és nagyon tehetséges festőmüvész. Neve Budapesten sem ismeretlen 1917-ben kiállitása volt a Nemzeti Szalonba. Tanulmányait Strobl mesternél kezdte. Bejárta a külföld nagy városait. Kolozsvárott állami kitüntetésben és ösztöndijban részesült, szovátai kiállitását Mária királyné is megtekintette és több festménye a királyi udvar birtokában van. Kompozicióinak különössége ellenére mindenütt a közvetlen életet, a hús és vér hatását érezzük.”- írja valaki róla l926 októberében. (Huszadik Század)

Most itt van ez a Timár-festmény, amit Nagy Tamás küldött nekem. Címe ennyi: Ültetvényes. Vidám ember ez az ültetvényes is. Szájában cigaretta, nyakában piros sál, fején kalap. És mosoly az arcán.

Úgy látszik, Timár szerint így jó kimenni a világból, s a köztudatból is: vidáman, mosolyogva. Megnyugtató filozófia.