Paradicsom

Forrás:Wikipedia

Nektek az a bajotok,

hogy még mindig hisztek a paradicsomban. Mint rég. Mint abban az időben, amikor megkérdeztétek a szomszédasszonyt, mondjuk, Juliskát, te, Juliska, hol termett ez a gyönyörű, ízes paradicsom? És erre azt mondta Juliska, az bizony a kertünk végében termett. Ott, ahol az sok vakondtúrás van.

Ma, ha megkérdeznétek egy nagy üzlet eladójától, hogy hol termett ez a szép, piros paradicsom, azt felelné, nem lehet tudni. A ráérősebb és bőbeszédűbb eladó esetleg valamivel pontosabban jelölné meg, hol teremhetett a szép, piros paradicsom. Azt felelné, lehet, hogy Spanyolországban. De lehet, hogy a görög  földeken, vagy Afrikában. Nem lehet tudni.

Nektek az a bajotok, hogy hisztek a paradicsomban. Mert szép és piros. És nem érdekel titeket, hol termett, ki nevelte, honnan hozták, mi a fajtája, milyen paradicsomok voltak a felmenői, volt-e vakondtúrás a közelében, vagy nem volt.

Most pedig megy a hasatok, lázatok van és véreteket pancsolják a laboratóriumokban. Münchentől Hamburgig mindenfelé ott görnyednek a tudós emberek a mikroszkópjaik fölött és próbálják megfejteni, mi okozza, hogy megy a hasatok és lázatok van. Miféle bacillus? És hogy az a bacillus mitől fordulna fel, hogy ne betegítsen meg titeket. Mert megy a betegség, nem lehet tudni, honnan jön, s mitől, de megy. Már Bécsben is fölkapták a fejüket a tudós emberek, a szép, piros paradicsomba bele sem harapnának, csak nézik szüntelen a vastag szemüvegeikkel. És forgatják, felnagyítják és találgatnak.

Énnekem semmi bajom nem lesz a paradicsomtól. Mert nem hiszek benne, akármilyen szép és piros. Nem veszem meg. Nem szeretem, ha Afrikából jő, vagy spanyol földről. Én a Juliska paradicsomában hiszek, mely ott termett a kertjének végében, ahol az a sok vakondtúrás van.

Ha lesz is bajom, nem a paradicsomtól lesz. Ha lesz is bajom, mint amiképpen már sokszor előfordult, hát legyen. Baj akármiből jöhet. De azt elvárom a szép, piros paradicsomtól, hogy ne menjen tőle a  hasam és ne rázzon ki tőle a hideg.

Nektek az a bajotok, hogy hisztek a paradicsomban. Az uborkáról ne is beszéljünk. Mert abban az uborkában is hisztek, mely messziről jő. Az a bajotok, hogy mindenben hisztek, ami messziről jő.

Csokoládé

Adtam neki csokoládét

Nem hiszem, hogy lenne a földön alábbvaló ember annál, mint aki nem alkalmas eltartani egy ártatlan macskát. Nem hiszem. Én nem hiszem, aki nem vagyok alkalmas eltartani egy ártatlan macskát. Most például adtam neki csokoládét. Néz engem ez az ártatlan macska, néz és az van a tekintetében, hogy mi van veled ember? Mi van veled, hogy két hete azt adsz nekem, csokoládét? És tojást! Főtt tojásnak felét, amit meghagysz a magadéból. Nekem. Ez van az én macskám szemében.

Én pedig nézem a macskámat és az van a szememben, ami a fejemben is: te nem vagy az én macskám! Te csak itt vagy, mert itt születtél. Anyád somfordált be a kapu alatt veled, soha nem is akartam macskát tartani. Láthatod, arra sem vagyok alkalmas, hogy eltartsam magam. Tojást főzök. Fele a tiéd. És a csokoládénak is fele a tiéd. Énnekem is ez a reggelim, ebédem, vacsorám. Tojás és csokoládé. Tudod, mit ír rólad a Pallas? Azt írja rólad a Pallas, hogy ragadozó vagy. Én nem vagyok ragadozó. Egy nyamvadt fakanalat sem vagyok képes megragadni, hogy főzzek legalább magamnak valamit. Utálom a fakanalat, a kavargatást, nem értek a főzéshez. És tudod, mit ír még rólad a Pallas? Azt írja, hogy háztetőkön mászkálsz éjjelente és röptében elkapod a madarat is. Én nem mászkálok háztetőkön éjjelente és semmit nem kapok el röptében, sem pedig nyugvó állapotában. Legfeljebb egy hitvány hasmenést ha elkapok a romlott tojástól, vagy a gyanúsan kotyvasztott csokoládétól. Egyebet nem.

És hogy el ne felejtsem! Azt is írja rólad a Pallas, hogy szeretsz nagyokat aludni. Én is szeretnék nagyokat aludni. De engem bánt a lelkiismeret, hogy nem vagyok alkalmas eltartani egy ártatlan macskát. Már csak ezért sem tudok nagyokat aludni. És azt is olvastam rólad, hogy jól viseled az éhséget. Én nem viselem jól. Most nekifogok és főzök magamnak egy tojást. Fele a tiéd. És kettőbe török egy csokoládét. Csak éppen ne nézz rám azzal a csodálkozó szemeddel, amelyben az van, hogy mi van veled ember? Tudod te azt, hogy mi van velem? Nem tudhatod. Az van velem, hogy a te édes testvéred szült nekem három gyönyörű macskát. Most jöttek elő, támolyogva. Néznek engem az ártatlan szemükkel. Én is nézem őket és arra gondolok, mit fogunk enni holnap, holnapután? És mit vétettem én, hogy annyian lettünk? És mit vétettek ők, hogy annyian lettek? Semmit nem vétettek. Nem baj. Adok majd nekik is tojást. És csokoládét!

Dugó

Szakember a dugóban

-Na, ugye szépen alakul a ház?

-Szépen. Persze, ezt-azt leszámítva...

-Mi az, hogy ezt-azt?

-Hát ott van az új tető. Nincs befejezve. Ha fölmegy a padlásra, látja a kék eget. Igaz, egy helyen látja. De látja. Este a hold is besüt azon a helyen...

-Hagyja, hogy süssön! Kijavítjuk. Egy semmiség az egész. Más mi van?

-A falak.

-Mi van a falakkal?

-A falakkal az van, hogy néhány helyen görbék.

-Persze, hogy görbék, régen építették.

-Arról volt szó, hogy kiegyenesíti...

-Arról. De mindent nem lehet kiegyenesíteni. Ott van például a szivárvány. Próbálja kiegyenesíteni! De görbe a tenger is! Mikor járt utoljára tengerparton? Nem figyelte, hogy görbe a tenger is? De ha nagyon akarja, kijavítom a falakat. Egy semmiség az egész.

-És az ablakokkal mi lesz?

-Meg kell tisztítani az ablakokat. Langyos vízzel. Szappanos vízzel.

-Úgy értem, hogy az ablakok nem csukódnak rendesen. Pedig termopánok. Arról volt szó, hogy a termopánok jól csukódnak, azért termopánok...

-Látja, ez az emberiség egyik legnagyobb tévedése! Hogy a termopánoknak jól kell csukódniuk. És ha jól csukódnak, a levegővel mi lesz? Honnan vesz friss levegőt? Ugyanazt a levegőt szívja be az ember, amit már egyszer a tüdejéből kieresztett. Az ember nem hal, hogy konzervdobozban húzza meg magát végső esetben. Tudja mit? Végső esetben, ha akarja, kijavítom a termopán ablakot is. Hogy jól csukódjon. Egy semmiség az egész.

-És van itt egy kis lopási ügy ...

-Lopási ügy? Mi veszett el? Csavarhúzó, vagy lénia?

-Nem csavarhúzó és nem lénia. A szobák területéből loptak el. Minden falnál egy jó arasznyit. A gipszkarton miatt...

-Örüljön neki! Így is igen nagyok ezek a szobák. Ha eljön a tél, hogyan fűti ki a lakást? Nem hallotta, mit mondott a rádió? Azt mondta, ismét drágul a földgáz. Most nem arra kell menni, hogy nagyok legyenek a szobák, hanem arra, hogy minél kisebbek legyenek. Ha akarja, vehetjük a szobákat kisebbre is. Egy semmiség az egész.

-A szobákat ne vegye kisebbre, de a sok törmeléket elvihetné az udvarról, járni is alig lehet tőlük.

-Tudja, mibe kerül a törmelék elszállítása? Rengetegbe. Így, ahogy mondom, rengetegbe! De minek kell annyit járni az udvaron? Az ember kimegy a kapun, s bejön rajta, ebből nem kell olyan nagy dolgot csinálni. Ha akarja, elvitetem a törmeléket. Mondtam, sokba kerül. Telefonálok, jön a nagy kocsi, s jó pénzért elviszi. Egy semmiség az egész.

-Baj van a csatornával is. Ha esik az eső, csöpög.

-Mindig nem esik az eső. Hagyja, hogy csöpögjön. De ha akarja, kijavítom a csatornát. Van a háznál egy kis sósav? Mert nehezen lehet kapni. Van, vagy nincs? Mert ha van, megforrasztom a csatornát és kész. Egy semmiség az egész.

-Elszámolás dolgában hogy állunk?

-Jól állunk. Hát nem kifizetett mindent?

-Tudomásom szerint nincs tartozásom.

-Nincs. Semmi a világon. Csak egy apróság. Szóra sem érdemes.

-Miféle apróság?

-Hát a benzin.

-Miféle benzin?

-Amit az autóm elfogyasztott a sokféle járkálás miatt. És főleg a dugók miatt. Tudja, mit érez egy szakember a dugóban? Azt érzi, hogy amíg ott várakozik a dugóban, szakmunkát is tudna végezni a maga házánál. Amit ugye, illik megfizetni.

-Tehát a dugóban való várakozását szakmai munka gyanánt könyveljem el?

-Jól mondja! Szakmai munka gyanánt. Mert ha egy mester várakozik a dugóban, akkor az ő ideje is szakmai időnek számít. Értelemszerűen!

-Jól van. Mégis, mennyibe kerül nekem a szakmai dugó és a benzin?

-Ezerbe. Pont ezerbe.

-Milyen pénzben kell ezt érteni?

-Milyen pénzben? Hát euroban, nem abban vagyunk benne,  az euban?

-De. Abban vagyunk benne. De az sok pénz benzinre és szakmai dugóra. Ezerért elviszik magát Bécsbe, s haza is hozzák!

-Az igaz. De egy szakember nem megy csak úgy Bécsbe, ha nincs ott semmi dolga! Egy szakember nem csavarog a világban, hanem végzi a munkáját. A megegyezés szerint.

-Ebben a dugó dologban, s a benzinben nem egyeztünk meg.

-Nem. Ez a szerződés hibája. De még bele lehet tenni. Ha akarja, bele is foglalhatjuk a szerződésbe. Utólag. Egy semmiség az egész.

Mária

Fotó: Cseke Gábor

Mondjátok meg Máriának,

szégyellem magam. Hat évvel ezelőtt kellett volna néki egy öl virágot vinnem, s egy akkora csololádét, mint mondjuk, egy tégla. Vagy valami mást. Például egy liter francia kölnit. Legalább locsolja be magát, s azokat az iskolás lányokat is, akiket elhozott magával az anyám udvarára, hogy kiszedjék őt az iszapból, árvíz után. Nem vittem néki akkor egy öl virágot, sem akkora csokoládét, mint egy tégla. Francia kölnit sem vittem. Eszembe sem jutott. Talán csak annyi, hogy köszönjük, Mária. De ha eszembe is jutott volna, honnan szereztem volna akkor virágot, csokoládét, kölnit, abban a feldúlt világban, ami ott volt a mi siménfalvi udvarunkon? És ha szereztem volna is, miképpen adtam volna át? Iszapos kézzel? Az ő iszapos kezébe?

Most szégyellem magam. És mentegetem.

Arra gondolok, az is nagy dolog, hogy most, hat év eltelte után eszembe jut Mária. Mert eszembe jut most is. Hat év után. És emlékeznék reá hatvanhat év után is. És eszembe jutna minden időben.

Mondjátok meg Máriának. És mondjátok meg azt is, még él Emma néni, az én anyám. És ő is gyakran emlegeti Máriát.

Most szégyellem magam. És mentegetem. Azzal, hogy sokszor érdeklődtem felőle, ki ő, hol lakik. Mert hat évvel ezelőtt nem hívta őt senki. Jött magától. Jött segíteni.

Tegnap a következő levelet kaptam egy virtuális barátomtól, a költő Buzogány Árpádtól:  

“Kedves Frici,

most már bizonyosan tudom, hogy a 2005-ös árvíz után Szentábrahámról Szécsi Marika tanítónő lapátolt Emma néni udvarán. Kis, alacsony hölgy. Telefonszáma: 0745-054490.

Tavaszi üdvözlettel és lelkesedéssel,

Buzogány Á.”

Most már fölhívhatom Máriát telefonon is. De várok még ezzel a fölhívással. Ha nem hat évet, legalább valamennyit. Addig is, mondjátok meg Máriának, jaj, mit is? Ami eszetekbe jut. Azt mondjátok meg neki.

Csempe

Forrás: Zalakerámia ZRt

Nálunk is ez van

-Szóval, hogy milyen legyen a csempe...Szerencséjük van velem, mert én ezt az egész árúházat úgy ismerem, mint a saját tenyeremet. Különösképpen a csempe-részleg az én területem. Először is az a kérdésem, hová jönnek a csempék? Konyhába, vagy fürdőszobába. Mert ugye, vannak csúszós csempék és vannak érdesebb felületűek. Szóval, mindkettőbe az jön, csempe. A színek? Jaj, azok a legfontosabbak. A színek! Melyik szín tetszik a kedves hölgynek? Ez a vörösbe hajló bordó? Jó ízlése van a kedves hölgynek! Nálunk is ez van. Vörösbe hajló bordó. Ez a legszebb szín. A kék hideg, a szürke jellegtelen, a zöld túl erős, a sárga pedig olyan semmi szín. Nálunk is ez van. Vörösbe hajló bordó. Ennek a színnek van egyénisége. És kiemeli a konyhát a mindennapok egyhangúságából. És persze, a fürdőszobát is kiemeli a hétköznapok locsogásából. Mondhatnám, kedve kerekedik az embernek, hogy fürödjék. Hogy pancsoljon abban a vörösbe hajló bordó hangulatban. Nálunk is ez van. Amikor az én feleségem kilép a fürdőszobából, jön, hogy ölembe kapjam, olyan hatása van ennek a vörösbe hajló bordó színnek. Jó ízlése van a kedves hölgynek. Tehát legyen vörösbe hajló bordó!

Második nap:

-Szóval, hogy milyen legyen a csempe...Hová jönnek a csempék? Konyhába, vagy fürdőszobába? Értem. A színek? Jaj, azok a legfontosabbak. A színek! Milyen szín tetszik az úrnak? Ez a világos kék? Jó ízlése van az úrnak! Nálunk is ez van. Világos kék a konyhánk, s a fürdőszobánk is. Ez a legszebb szín. A vörösbe hajló bordó túl sötét, szomorú a hangulata és könnyen piszkolódik. Az ember lép egyet, máris látszik a nyoma. A világos kék az ég színével egyezik. Van-e szebb szín, mint a kék ég? Nem véletlenül kék az ég, ezt senki nem vitathatja. Nálunk is ez van. Ugye, a zöld túlságosan harsogó szín, a szürke olyan, akár az út pora, a sárga valósággal rikít, nem való egy rendes házba. A világos kék kiemeli a konyhát a mindennapok nyomott hangulatából, a fürdőszoba pedig hasonlatos a paradicsomi állapotokhoz. Mert hol volt boldogság ezen a földön, ha nem a paradicsomban? Ezt senki nem vitathatja. Nákunk is ez van. Minden világos kék.

Harmadik nap:

Szóval, hogy milyen legyen a csempe...Mert ugye, más a konyha és más a fürdőszoba. Értem. Legyen egyforma színű a konyha és a fürdőszoba. Vagyis sárga. Jó ízlése van a kedves hölgynek. Nálunk is ez van. Sárga a konyhánk és sárga a fürdőszobánk. Tudja, hogy vagyok én a színekkel? Ahol különböző színű a konyha és a fürdőszoba, ott belebotlom a küszöbbe. Pedig nincs is küszöb. Ezek ez egymástól eltérő színek ráncigálják az ember tekintetét, hol ide, hol oda néz, nem is veszi észre, van-e küszöb, vagy nincs. Nálunk is ez van. Ez a sárga csempe. Egyformán sárga minden. És nem botlunk bele a küszöbbe. Ráadásul mintha a konyhánk is nagyobb volna, mint a valóságban! Ennek a sárga színnek térnövelő hatása van. Nem véletlen, hogy a rétek sárga virágai is növelik a tájat. Az embernek az az érzése, nem a földön, hanem a végtelenben jár. Ugye, a slágerben is az van, hogy sárga a rét...Nincs üdébb szín, mint a sárga! Nálunk is ez van.

Egy hónap múlva:

-Drága főnök úr! Elegem van nekem ebből a csempe-részlegből. Ha lenne valami olyan megoldás, hogy ne kelljen nekem a színekkel foglalkozni. Cipelnék kólát, dinnyét, krumplit, átrendezném e polcokat, fölmásznék a plafonra egy pókháló miatt. Akármit megtennék, csak emeljen ki engem a színek világából. Nem birom nézni a csempéket, nem tudom követni az ízlések forgatagát, a sok tétovázást, kifogytam érveimből. Maholnap képtelen leszek megkülönböztetni a kéket a zöldtől, a sikamlós csempét az érdestől, ízlésem sincs már. És ideje lenne nekem is megházasodni, lakáshoz jutni, hogy ne a térdemen fogyasszam el az ebédemet, s néha fürödhessek is valahol. Ha lenne valami megoldás...