péntek, július 08, 2011

A ház

Egyelőre a házszám mögött vannak a régi biztosítékok


Ahogy mondani szoktam

- Lenne egy megjegyzésem, ne értse félre. Azért magának is megvan a maga keresztje. A maga keresztje ott van fönt, a háza tetején. Azon jön be a villany. Régebb így csinálták. Minden ház tetejére fölszereltek egy vaskeresztet, azon jött be a villany. Ma másképp csinálják. Elrejtik a kábelt a földben, vagy a falakban. Hogy  ne éktelenkedjék. És ne fújja a szél. Ha maga azt szeretné, hogy az a kereszt ne éktelenkedjék a háza tetején, akkor beszélni kell a villanyosokkal. Ahogy mondani szoktam, megoldja az elmű. Tudja, mi az az elmű? Azt jelenti, elektromos művek. Azt a keresztet csak ők vehetik le. Persze, ha maga úgy akarja, s jól megfizeti. Ha pedig eltűri, hogy továbbra is ott legyen, s éktelenkedjék, akkor nem kell megfizetni. Én a maga helyében eltűrném és nem fizetném meg. Régi ez a ház, még jól is áll neki az a kereszt. Ahogy mondani szoktam, minden háznak megvan a maga keresztje.
-Eltűröm Péter, s nem fizetem meg. Te vagy a mester, te tudod jobban, milyen szokásai vannak az elektromos műveknek. Az a kereszt felőlem maradhat ott, az idők végezetéig.
-Jó döntés, szép elgondolás. Maradjon ott. De van egy bökkenő! Arról a keresztről mégis le kell vágni a bejövő vezetéket. Mert ugye, a villanyórát kitesszük a házból, ha már megbontottuk a falat. Ki mászik fel a tetőre, hogy levágja a bejövő szálakat? Mert ahogy mondani szoktam, ez egy brutális munka. És jogunk sincs ahhoz, hogy azt a kábelt levágjuk. Csak az elmű embere vághatja le. Például Krisztián. Ismeri maga Krisztiánt?
-Még nem volt hozzá szerencsém.
-Holnap lesz hozzá szerencséje.

Másnap megjelent Krisztián. Nyújtotta a kezét és azt mondta, ő Krisztián. Mondom, örvendek, hogy eljött, Krisztián.
-Nagyon ne örvendjen, mert ebből a munkából ma nem lesz semmi. Először is azért, mert szerszámot nem hoztam magammal. Másodszor pedig azért, mert ittam. Csak nem gondolja, hogy egy villanyszerelő ittasan mászik fel a háztetőre... Holnap. Holnap is nap van. Megkínál egy cigarettával? És gyújtsa is meg, persze... Holnap találkozunk.

Jött Krisztián. Fölmászott a tetőre, levágta a kábeleket, kivitte a villanyórát és figyelmeztetett, a biztosító táblával nem foglalkozik. Régi is, csúnya is, de nem az ő dolga. Tegyek oda valami dobozt, lehet műanyag, pléh, akármi. Mondom, majd kitalálok valamit, de úgy látom, a villanyórát ferdén szerelte föl. Az marad ferdén?  Marad. Mondta Krisztián. Román munka. Mondta Krisztián.
Jön Péter, a mester, rámutatok a ferdén szerelt villanyórára. Tegyél már valami éket, pockot alája, Krisztián! Csakugyan ferde. Ahogy mondani szoktam, brutális munka. De meg van oldva. Azt csak a német munkákra mondják, hogy germán kvalitét. A miénk ilyen. Meg vagyunk szokva.
Mondom Krisztiánnak, hallgass ide, Krisztián! Ez nem román munka, hanem kizárólag a te munkád. Miért mondod, hogy román munka?
Azért mondom, mert minden vonalon ez van. Minden vonalon. És jól mondja Péter, meg vagyunk szokva. Nekünk így is jó. Nem kell kényeskedni. A célnak megfelel? Meg. Akkor még mit akar? Hogy szép is legyen? Hol van az megfizetve?
Kérdem Krisztiántól, miféle ember vagy te, Krisztián? Mert azt a villanyórát tehetted volna egyenesen is.
Megmondom magának, miféle ember vagyok, ha kiváncsi rá, felelte Krisztián. Én egy alkoholista ember vagyok. Mondom, akkor rendben vagyunk, Krisztián.


2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Hogy kinek mi a dolga? Erre sosem tudtam rájönni. Az ajtót beszerelni az asztalos dolga, az ácsé, vagy a kőművesé? Ezen mindig vitatkoztunk. Mert az ajtócsinálást, ha valahogy nehezen, lealkudtuk, a szerelés körül mindig voltak nézet eltérések. A kliensek legtöbbje úgy hitte, hogy az ajtószerelés mindenképpen belemegy az ajtó árába. Asztaloskodásom első éveiben, még veszekedtem, aztán belefáradtam. Azt mondtam, rendben, az asztalos dolga elvinni, beszerelni az ajtót. De kinek a dolga a purhabot megvenni? A kliensé, vagy az asztalosé? Aztán ebben is kiegyeztünk, az asztalosé, ugyanabban az árban, azaz az üzletben kapható ajtóár alatti áron, az asztalos dolga a szerelés, a purhab és a benzinpénz, szállítás. Igenám, de kinek a dolga a spalétok kijavítása? Mert a régi ajtó kiszedése után, a spalétok megrongálódtak, és most honnan hozzon ő kőművest, egy olyan dologért, ami az asztalos dolga? Jól van, azt mondtam, akkor ezentúl nem gerébtokosan csinálunk ajtót, hanem a falvastagság szerint, és akkor a hibákat szépen eltakarják a szegőlécek. Igenám, de maga nem látja, hogy görbén van betéve az ajtó? mert a szegőléc és fal között alól van egy félcentis hézag, fent, meg miért pászol? Hogy a fal görbe? Hát maga az asztalos, tudnia kell, hogy ahol több a fa, akkor vésővel szépen le kell faragni, amíg szépen a fal szerint bepászol. De akkor csókolom, nem lesz vízmértékben a szegőléc, és akkor az lesz a baj. Nem, nem, csinálja csak a fal szerint.
Tizenöt év után, azt mondtam, rendben van, akkor csinálja ezt más. Elvégre ott a multi, ezentúl velük tisztázzák az ilyen kinek a dolga elvi kérdéseit.Egy biztos, én ezért nem leszek alkoholista.

Art úr írta...

Én attól tartok, Frici, valakit be kell falaznotok előbb-utóbb ezek közül a mesterek közül, hogy haladjunk :)