vasárnap, június 12, 2011

Ha eléggé ügyes az ember

Fotó: Wikimedia Commons



Hogyan lehet a vérnyomásmérőbe belehalni?

Tudni való, hogy szükségünk van egy vérnyomásmérőre. Korszerű legyen, digitális, csuklóra csatolható. Ez a legkényelmesebb. Különben teljesen mindegy, milyen gyártmány, olcsó-e, vagy drága, mindenik annyit mér, amennyit akar. Az a fontos, hogy elemmel működjék, mert annak van egy kis födele. Ez a födél megakadályozza, hogy az elemek kihulljanak. Ez a födél könnyen jár, ezért el szokott veszni. Belahalni voltaképpen ennek a födélnek a keresésébe lehet. Ha eléggé ügyes az ember.
El kell ismernem, hogy én eléggé ügyes vagyok, mert soha, semmit nem találok meg könnyedén, ha egyszer elpattant valahová, elgurult, vagy csak egyszerűen eltűnt a szemem elől.

Egy hónappal ezelőtt gondoltam, megmérem a vérnyomásomat. A korszerű, digitális, csuklóra csatolható vérnyomásmérőt ott tartom a közelemben, karnyújtásnyira. Az ágyam fölött, egy kicsi asztalon. Rájöttem ugyanis,  életem minőségét főleg az határozza meg, hogy  a fontos dolgokat elérem-e könnyedén, vagy nem érem el. A korszerű, digitális, csuklóra csatolható vérnyomásmérő fontos dolog, könnyedén elérem, tehát jó az életem minősége. Ebben a tudatban, oda sem nézve emeltem magamhoz e fontos eszközt, de semmi értelme nem volt annak, hogy csuklómra csatoljam, mert közben hallottam, amint az elemek szétröpülnek a szobában. Miért röpültek szét? Mert az a kicsi födél könnyen jár, leesett, elpattant valahová.

Benéztem az ágy alá, be a kicsi asztal alá. Ott volt. De nem értem el. Csak nehezen. Úgy értem el, hogy a mellemet jól neki kellett szorítanom az ágy felső részének. Annyira, hogy amikor a csuklómra csatoltam a korszerű, digitális vérnyomásmérőt, éreztem, valósággal fáj a mellem. Gondoltam, elmúlik. Nem múlt el. Egy hónapja már, hogy fáj a mellem. Naponta nyomkodom, tapogatom. Mintha valami kis csomók jelentek volna meg. Mik ezek a kis csomók, amelyek fájnak és szaporodnak? Hát mik lennének, ha nem rákos daganatok?
Nézem a laptopon, lehet-e rákos a férfiak melle, vagy csak a nőké lehet? Azt olvasom, hogy lehet. De a férfiak melle ha rákos, akkor az nagyon súlyos betegség. Írja a laptop. Mert amikor fölfedezik, akkor már késő. Ebbe a férfiak általában bele szoktak halni.
Nem új fölfedezés, hogy a súlyos betegségekbe az emberek általában bele szoktak halni. Itt van például a magas vérnyomás. Abba is bele lehet halni. De arról nem hallottam, hogy a vérnyomásmérőbe is bele lehet halni. Ha könnyen jár az elemeket tartó kicsi födél és erőnket nem kímélve keressük. Az ágy alatt. Az asztal alatt. Ott, ahová nem érünk el könnyedén. Ott, ahol igazat kell adnunk az elméletnek, mely elmagyarázza, mitől függ az életünk minősége.
Már ott tartok, hogy tapogatom a mellemet. Figyelem, szaporodnak-e, nőnek-e a fájdalmas csomók. És tanulmányozom őseim betegségeit. Azt, hogy volt-e a családomban olyan férfi, aki mellrákba halt volna bele. Mert ez a betegség öröklődik. 
Nem találtam olyan férfi rokont se ezerötszázig visszamenőleg, aki ebbe halt volna bele. Családomban ez a betegség velem kezdődik. A korszerű, digitális, csuklóra csatolható vérnyomásmérő miatt. Mert úgy látszik, ebbe is bele lehet halni. Ha eléggé ügyes az ember.


1 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Ehhez képest valóban semmiség, hogy mennyi egy tasak glett.