vasárnap, április 10, 2011

Tiszta szerelem

Pusztai Péter fotója


Anyagi vonzat

Jön egy megfáradt csontú ember a szemközti tömbházból, azt mondja, ha jó alaposan meggondoljuk, tartozom neki egy inggel. Egy hófehérrel, amiből neki csak egy volt és soha nem lehet tudni, mikor van szüksége az embernek hófehér ingre. Tudja, egy tömbházban gyakran előfordul, hogy például beüt egy váratlan temetés.
Mondom, a tömbházakban sok furcsa dolog előfordul. Például nekem is volt egy szomszédom, fogta magát, s egyik napról a másikra teljesen meghibbant. -Az agyára?-kérdi a megfáradt csontú ember. Mondom, arra, pont az agyára. Ne tessék magára venni a meghibbanást, de hogy jön ahhoz, hogy én tartozom egy inggel? Egy hófehérrel? Magamra sem venném a más ingét, semmiféle értelemben...

-Hát nem magánál dolgoznak ezek az ácsok és kőművesek?-kérdi a megfáradt csontú ember. Mondom, de. Nálam dolgoznak. És úgy tetszik gondolni, hogy ezek az ácsok és kőművesek ellopták a maga hófehér ingét?
-Nem mondom, hogy ellopták, de ezek az ácsok és kőművesek olyan trágár szavakat használnak, hogy az embernek megáll az esze. És hangosan használják ezeket a trágár szavakat, lekiáltanak a háztetőről azokkal a trágár szavakkal. Ott álltam az ablakban, épp kezemben volt a hófehér ingem, amikor egy kicifrázott, ocsmány kifejezéstől valósággal megállt az eszem. És kikapta a szél a kezemből azt az inget. És most már nem lesz hófehér ingem, ha be talál ütni egy váratlan temetés. Ezért mondtam, ha jó alaposan meggondoljuk, tartozni tetszik nekem egy inggel. Mert a maga emberei kiabálták azokat a förtelmes kifejezéseket, amitől megállt az eszem.  

Ezt a kis történetet elmondtam az ácsok és kőművesek vezetőjének.  Fölhívtam a figyelmét, szóljon az embereinek, ne használjanak trágár kifejezéseket, mert minden áthallszik a szemközti tömbházba, ahol kényes népek laknak, s csak úgy röppennek ki az ablakon a hóferhér ingek.
Az ácsok és kőművesek vezetője erre azt mondta, lehetetlen dolgokat egymástól ne követeljünk. És vegyem tudomásul, hogy mindennek oka a pénz. A trágár kifejezéseknek is. –Mit gondol, miért használnak trágár kifejezéseket az én embereim? A pénz miatt uram, a pénz miatt! Mert pénzért kavarják a cementet, azért mászkálnak a létrákon. Kell a pénz a családnak, kell cigarettára, s pálinkára is. Ha nem megy jól a munka, megeresztenek egy cifra kifejezést, hogy érthetőbb legyen, amit egymásnak mondani akarnak. Én például ki sem ejtem azt a szót, hogy pénz. Mert ennél utálatosabb szó nem létezik, uram! Ha valamire több pénz kellett, mint amennyi volt, magának sem mondtam soha, hogy még adjon ennyi és ennyi pénzt. Azt mondtam, vegyük meg, de ennek anyagi vonzata van. Érzi a különbséget? Gondolom, érzi. Mármost az a helyzet, hogy ezek az ácsok és kőművesek nem érzik a különbséget. Benyúlnak a zsebükbe, s ha üres, nem az anyagi vonzat jut eszükbe, hanem maga a pénz. Aztán előveszik azokat a csúf kefejezéseket, amelyek miatt kirepült az ablakon a hófehér ing. Tudja, mit mondok magának? Azt mondom, hogy annak az ingnek is anyagi vonzata van. Mert helyette mást kell venni. De ha még egyet lépünk, s szétnézünk a világban, azt látjuk, hogy mindennek anyagi vonzata van. Azért temet a pap, tapsol a politikus, tüntet a nép, azért árulják a retket, azért vannak a háborúk is. Az anyagi vonzat miatt.

- Azért csak kell, hogy legyenek olyan dolgok is a világon, amelyek nélkülözik az anyagi vonzatot, -jegyeztem meg tétova kételkedéssel.
- Tessék mondani egyet!- csillant meg a szeme az ácsok és kőművesek vezetőjének.
-Mondok. A tiszta szerelem.
-Van itt nálam egy kőműves. Tessék megkérdezni tőle, hogy járt a tiszta szerelemmel. Elvett egy lányt tiszta szerelemből. A lány esküdött, hogy ő is tiszta szerelemmel szereti őt. A kőműves épített szép, nagy házat, hogy elférjen benne a tiszta szerelem is. És elküldte a lányt egy hétre nyaralni, mert megérdemelte. Két hét múlva telefonált a lány, hogy nem jön vissza többé, mert hirtelen beleszeretett egy gazdag, olasz férfiúba. A szép, új ház ott áll üresen. Ez a kőműves most nálam keveri a maltert és időnkint trágár kifejezéseket enged a levegőbe. Elege van a tiszta szerelemből. Most szóljak rá, hogy kerülje az ocsmány szavakat ? Lehetetlen dolgokat egymástól ne követeljünk. Mert ilyen az anyagi vonzat. És tessék hagyni, hadd röpüljenek azok a hófehér ingek...


11 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Ezt teljesen a szívemhez szólt.

Névtelen írta...

Valóban nagyon anyagias világban élünk,de ennek ellenére nagyon sok mindent nem lehet megvásárolni pénzzel,ilyen pl.az egészség,és az igaz,tiszta szerelem is.Ha pedig meglehet vásárolni a tiszta szerelmet,akkor az nem is volt olyan tiszta szerelem,szerintem.

Névtelen írta...

Eszet sem adnak pénzért - az a tiszta szerelemhez is kell :).
Az egészséghez is kell ész; józan, paraszti ész kell(ene).

Art úr írta...

Én meg szeretlek, Frici. Tiszta-e?

Kornélia írta...

Kedves Art úr! Ez tiszta sor...Biggyesszük ezt is oda: én is szeretem Fricit.

Névtelen írta...

Tisztelt Névtelen!
Akkor nem csoda ha anyagias világban élünk,ha csak ésszel szeretünk és nem szívvel!Ami pedig az egészséget illeti,az észnek sok esetben semmi köze,független attól,hogy józan paraszti észrôl,vagy egyszerû városiról legyen szó!A betegség,akárcsak a halál,nem válogat!

Névtelen írta...

A leírt történettel kapcsolatban lenne még egy megjegyzésem,ami a következô lenne:ha a kômûves volt olyan jó ember,hogy elvette a lányt,épített neki egy szép házat,hogy elférjen benne a tiszta szerelem,ráadásúl még egy hétre el is küldte ôt nyaralni,mert megérdemelte,akkor nem az lett volna a helyes,hogy a lány ezt a nyaralást csak a kômûvessel együtt tegye meg,hisz ezt ô is megérdemelte volna,ráadásúl a lány ezzel is éreztethette volna,hogy egymáshoz tartoznak?Úgy gondolom ez is hozzátartozik a tiszta szerelem kifejezéséhez.Vagy tévednék?

Elekes Ferenc írta...

Art úrnak írom:tiszta.

Bölöni írta...

VASÁRNAP VIRÁGVASÁRNAP.

FEHÉR INGBEN TAVASZOLNÁNK.

KIDOBTUK A LELKÜNKET AZ ABLAKON.

Felhozná-é valaki?

Emese írta...

Bölöninek:

Csoda

Ruhák repülnek.
Kedvemre való csoda.
Más sose látja.

banya írta...

míg nálam fekete ingek, fekete hollók, fekete napfény...